12 év tévés lét után egy hirtelen ötlettől vezérelve, Terjék Petra mert kockáztatni, és szerelmével az ország másik felében egy merőben új szakmában, a vendéglátásban próbálta ki magát, mint vállalkozó. Hogy milyen út vezetett idáig és hol tart most, erről beszélgettünk a Sikersztoriban.
Sokaknak lehet ismerős neved, hiszen számos televíziós műsor stáblistáján találkozhattunk már veled.
Ha így nézzük, igen. Közel 12 évig dolgoztam az RTL klubnál. Több műsorban is részt vettem a tartalomgyártásban (Fókusz, Sportklub, Reggeli, Konyhafőnök), de lehetőségem nyílt kipróbálni magam a gyártási osztályon is és rájöttem, hogy ezt sokkal jobban élvezem. A Konyhafőnökben már ezen a területen dolgoztam.
Ha ennyire szeretted a tévézést, hogy tudtad meghozni ezt a döntést, hogy a szíved egy darabját hátra kell hagynod egy új szerelem reményében?
Bevallom őszintén, hogy valójában ez az, ami igazán hiányzik a pesti létből. Nagyon nehezen jöttem el és szerencsére vissza is várnak, ha nem jönnének be a számításaink Szigligeten. Az elmúlt 4 évben projekt szinten kaptam megkereséseket, de én abban hiszek, hogyha csinálunk valamit, azt csak teljes erőbedobással érdemes. Két dolgot fél-félgőzzel nem lehet. Senkinek sem jó úgy.
Mielőtt belevágnánk a közepébe, hogy ismerkedtetek meg a pároddal, akivel együtt ugrottatok fejest az bizonytalanba?
Sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy a Tinderen ismerkedtünk meg. Ennek egyszerű oka volt. Ő is rohant, én is rohantam, ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak. És nekünk bejött. 🙂 A párom Peti (Fölföldi Péter – a szerk.) vendéglátós családban nőtt fel. Nála jobb vendéglátóst nem ismerek. És ezt nem csak azért mondom, mert a férjem, hanem egyszerűen olyan emberközpontú, hogy őt erre találták ki. 2016 őszén ismertük meg egymást, akkor nem gondolkodtunk közös projektben, arra pedig végképp nem, hogy ez a vendéglátás lesz.
Mégsem gondolkoztatok sokat, hogy belevágjatok-e a közös vállakozásba. Ha jól tudom pár nap alatt dőlt el minden…
Hirtelen jött velünk szembe a Villa lehetősége (Farkas István festőművész egykori művészotthona – a szerk.) és úgy voltunk vele, hogy miért ne próbálnánk meg valami sajátot? Szerencsére ez olyan jól sikerült, hogy idén kezdjük az ötödik szezont. Most lesz 4 éves a Villa júniusban. Nem az én világom a vendéglátás bevallom és ezt soha nem titkoltam.
Induló vállalkozásként még kevesen voltunk, így muszáj volt kivennem a részem gyakorlatilag mindenből, még a felszolgálásból is. Mostanra érett be a minden és van mellettünk egy olyan csapat, akik önjáróak, és a háttérből tudom segíteni a munkájukat,
a mindennapi működést. Ami teljeskörűen az én feladatom, az a papírmunkák intézése – szerencsére van segítségem is hozzá -, a vendégkommunikáció és a social media menedzsment. Ezeket szeretem csinálni és nem is akarom kiengedni a kezemből.
Kiket vártok a Villába? Mi volt a víziótok, amikor belevágtatok a közös álmotokba?
Egy koncepciónk volt: olyan helyet csinálni, ahol vendégként mi is jól éreznénk magunkat. Sallangmentes, laza, családias, ahonnan nehezen indul haza az ember. Mind a ketten vendégközpontúak vagyunk és a legnagyobb szerencsénkre a srácaink is ugyanilyen mentalitásúak. Andris – a séfünk – fine bistróként aposztrofálja a konyháját. Az étlap minden nap változik (az ebéd a la carte, a vacsora menürendeszer 3, illetve 6 fogásból áll). Két dolog miatt alakult a napi szinten változó tábla: egyrészt, hogy a visszajáró vendégek ne unják meg az állandó a lapot, másrészt pedig, hogy a konyhai személyzet ne égjen ki, folyamatosan meg tudjanak újulni.
Kitudsz teljesedni, nincs hiányérzeted?
Már nincs.
Most már azt mondom, hogy a Villa, a Balaton-felvidék az otthonom.
Most, hogy meg van az a csapat, akikről álmodtunk az elmúlt négy évben, azt érzem, hogy azt csinálhatom, amiben igazán otthon érzem magam és igazán szeretem. Imádom a vendégeket, jól meg is találom a hangot velük, de az én világom az a háttérben van.
Villa Kabala. Egyszerű, könnyen megjegyezhető név, a szó jó értelmében. Ki volt a névadó? Miért éppen Kabala?
Peti gyerekkori barátjának a szülei üzemeltették a helyet jó pár évvel ezelőtt. Amikor kiderült, hogy kulcsot kaptunk, csak annyit mondtak, hogy nekünk anno szerencsét hozott a hely, legyen a ti kabalátok is. 🙂
Kellett képezned magad, vagy tervezed a jövőben?
Az az igazság, hogy nem volt rá időm. Annyira igényelte mindkettőnk részéről a teljes jelenlétet ennek az egésznek a felépítése. De abszolút tervben van. Pont mostanában beszélgettünk erről, hogy jó volna, ha elmélyültebb lenne a tudásom a szervezeti részben.
Ilyen sok munka mellett, hogy jut időtök egymásra? Tudtok húzni egy határvonalat?
Nem. Ez a legrosszabb az egészben, hogy mi még haza is visszük a munkát. Ami viszont érdekes és jó, hogy minden nehézség ellenére csak még jobban összehozott minket mindez. A kedd és szerdai napokon, amikor zárva vagyunk, ott kicsit jobban sikerül kizárnunk a munkát. Sikerként könyveljük el azt is, hogy négy év után most utazunk el előszőr úgy négy napra, hogy nem zárunk be, hanem hagyjuk, hogy működjön a cég magától.
Nem lehet egyszerű, ha ott van a munkátok, ahol az otthonotok…
Tényleg. 🙂 Mi mindketten két egzisztenciát adtunk fel Budapesten 30 évesen és gyakorlatilag beköltöztünk a semmibe. Amíg még a Villát újítgattuk, addig Peti szüleinél laktunk egy apartmanban. Mikor viszont nekik is beindult a szezon, mi átköltöztünk a Villának az egyik legkisebb szobájába és ott éltünk kb. egy évig. Emlékszem, mondtam Petinek, hogy ez mind szép és jó, de én nem így képzelem el az életemet, mert ez így nem annyira komfortos. 🙂 Idén végre a saját életünk is révbe ér és elkészül a saját házunk.