A napokban jelent meg a Jaffa Kiadónál legújabb regénye, A herceg és a lányka. A hagyományoktól eltérően nem a Könyvfesztiválon, és (egyelőre) nem nyomtatott formában, hanem e-könyvben debütált a legújabb szerzemény. Ismerjétek meg közelebbről Mörk Leonóra, írót.
Külső szemlélőként úgy látom, az újságírói pályán elértél szinte mindent, amire csak vágyhattál. Elégedett vagy?
Emlékszem, amikor tíz évvel ezelőtt kirúgtak az akkori munkahelyemről, a hír hallatán az egyik régi kolléganőm végigmért, és pikírt hangon közölte: a te utad eddig olyan egyenes volt! Értsd: nagyon rám fért már, hogy a cipőm orra beleakadjon egy botlatókőbe. Nem állítom, hogy adott pillanatban jól estek a szavai, viszont egyfelől hamar bebizonyosodott, hogy a helyzetből én jöttem ki jól, másfelől a kolléganőm végső soron igazat mondott. A pályám kezdetétől a magyar sajtó meghatározó műhelyeiben dolgozhattam, ahol az újságírást a legmagasabb színvonalon művelik: a leghosszabb ideig a Nők Lapjánál, aztán az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve vezető szerkesztőjeként, és most, amikor Bus István kollégám szavaival élve a karrierkígyó a saját farkába harapott, újra a Nők Lapjánál. Ezért rendkívül hálás vagyok, a sorsnak is, és mindenkinek, aki bizalmat szavazott nekem. Igen, mind a szakmai, mind a magánéletemben elégedett vagyok a döntéseimmel és az elért eredményeimmel egyaránt.
Első ránézésre az én életem szörnyen unalmas, egyáltalán nem PR-ozható, hiányzik belőle minden drámai fordulat,
kislánykori abúzus, erőszak, szexuális zaklatás, anyagi gond, váratlan haláleset, botrányos válás, kényszerű gyerektelenség, súlyos betegség, kínzó magány, bármiféle fájdalmas, viszont látványos tragédia. Hálistennek, tenném hozzá nagyon gyorsan, mert ennek köszönhetem, hogy harmonikusan élek a családommal, és olyan normális vagyok, amennyire a 21. században normális lehet valaki, aki nagyvárosban lakik, és a munkájából tartja el magát. Ennek köszönhetem, hogy a regényeimben nem a traumatikus élményeimet kell feldolgoznom, hanem szabadon szárnyalhat a fantáziám térben és időben.
Egy ilyen életút mellett mi késztetett arra, hogy könyvírásba kezdj?
A véletlen, ami, mint tudjuk, valójában az igazság hírnöke. Interjút akartam csinálni egy angol színésszel, a dolog azonban egyre bonyolódott, végül az akkori főnököm, Vass Virág egy értekezleten felkiáltott: miért nem inkább azt írod meg, hogyan nem csináltál vele interjút? Ez alapján született meg Az utolérhetetlen Mr. Yorke, amit 2009-ben adott ki a Jaffa Kiadó. Aztán néhány évvel később Németországban, Türingiában járva olyan intenzív élmények értek, hogy bár nem állt szándékomban újabb regényt írni, azon kaptam magam, hogy formálódik a fejemben egy történet. Ebből lett 2014-ben A Hellinger-Madonna, és azóta, mondhatni, hagyománnyá vált, hogy április végén, a Könyvfesztiválra a Jaffa kihozza a következő regényemet. Az idén sajnos a koronavírus miatt elmaradt a fesztivál, és a megváltozott körülmények között A herceg és a lányka e-book formában jelent meg, de amint újra kinyitnak a könyvesboltok, ezt természetesen követi a hagyományos, nyomtatott változat. Fikciót írni egészen más, mint újságcikket, nagy szabadságot, igazi flow-élményt ad, teljesen el tudok merülni az aktuális cselekményben.
A megjelent köteteid közül melyik áll a legközelebb a szívedhez, és miért?
Mindig a legújabb, hiszen annak a világában élek éppen, annak a helyszínein, a szereplői között mozgok. Ebből a hangulatból akkor lépek ki, amikor elkezd foglalkoztatni a következő regényem témája, és alakulni kezd az új sztori. Egyébként pedig a tavaly megjelent Ködkirálynő, méghozzá azért, mert az az első olyan regényem, amelyiknek a hősnője egy ötvenes nő. Ezzel a korosztállyal nemigen szokás foglalkozni, hogy mást ne mondjak, köztudomásúan a hirdetők érdeklődését is csak a 49 év alattiak kötik le, szerintem igen rövidlátó módon, de hát ez legyen az ő bajuk. A korábbi könyveimben én is csupa harmincas, független, értelmiségi nőt választottam főszereplőnek, egyszerűen azért, mert őket könnyű mozgatni, velük tudtam megtenni, hogy egyik napról a másikra hátat fordíttattam velük az addigi életüknek, elküldtem őket másik országba, ismeretlen körülmények közé. Ezt mondjuk egy kötött munkaidőben dolgozó, családos anyukával, aki két kisgyereket nevel, nehéz lenne megoldani. Kriszta, a Ködkirálynő hősnője viszont bebizonyítja, amit egyébként mi, hasonló korú társai saját tapasztalatból tudunk, hogy egy negyven/ötvenpluszos nő élete messze nem ért véget, számtalan lehetőség és új élmény várja.
A regényeidben szereplő helyszínek mindegyikén jártál, vagy van, amit csak háttéranyagok alapján formáltál meg?
Talán mert újságíró vagyok, de számomra rendkívül fontos a hitelesség, minden szempontból. Stimmelnie kell a szereplők ruhájának, hajviseletének, az ételeknek, amiket esznek, a ház berendezésének, ahol laknak, a zongorának, amin játszanak. Ezért csak olyan helyszíneket használok, ahol én magam is jártam. Így én laktam abban a német kolostorban, ahol a Ködkirálynőben Kriszta, vagy abban a vízikastélyban Usedom szigetén, ami A porcelánlány egyik helyszíne. Néhány évvel ezelőtt egy sajtóúton eljutottam Dél-Koreába, és elvittek minket egy régi bútorokkal berendezett múzeumházba. Ahogy ott ültem a földre dobott párnákon, kinéztem a kertbe, és azon túl a hegyekre, már tudtam, hogy el fogom küldeni ide az éppen akkor írt regényem, a Lány igazgyöngyökkel 18. századi hősét, Nikolaust.
A sztori annyira megtetszett a budapesti Koreai Kulturális Központ akkori igazgatójának, hogy ezt a fejezetet lefordíttatta koreai nyelvre, és meg is jelent a központ magazinjában.
Mivel A herceg és a lányka egyik főszereplője telepített idegenvezetőként dolgozik, több egzotikus helyszín is szerepel benne, például a Zöld-foki szigetek és Dél-India, saját tapasztalatok híján ezeket sem tudtam volna hitelesen bemutatni. Vigyázni kell ám, mert mindig akad olyan olvasó, aki rámutat az esetleges hibákra! Az egyik kedves holland ismerősöm például figyelmeztetett, hogy Amszterdamból Haarlembe tartva nem látszik egyszerre az a két templomtorony, amit az én hőseim látnak.
A mostani a hatodik olyan könyved, amely Németországban játszódik. Van valamilyen személyes kötődésed az országhoz?
Az édesapám a miskolci egyetemen dolgozott, és nemzetközi kapcsolatok révén gyerekkoromban többször nyaraltunk az akkori NDK-ban. Ott, Türingiában láttam életemben először olyan favázas házakat, amilyeneket korábban csak a Grimm-mesekönyvemben. Emlékszem, a látvány már gyerekként lenyűgözött.
Engem Németország mindig megihlet, egyszerűen bizonyos helyszínei beindítják a fantáziámat, megállok egy kastély kertjében, sétálok az utcákon, és máris alakokat látok, történeteket találok ki.
Miután hazajöttem a Luther-útról, aminek az alapján A papagájos ablakot írtam, megkértem egy családfakutatót, segítsen kideríteni, vajon a puszta rokonszenvnél indokolja-e esetleg több is, hogy ennyire jól érzem ott magam. Jó néhány nemzedékig visszamentünk, és eljutottunk Burgenlandig, ahová a szakember szerint nagy valószínűséggel Dél-Németországból érkezett egy ősapám. De mivel itt átléptük volna a történelmi Magyarország határait, olyan külföldi kutatóhoz kellett volna fordulnom, aki Németországban továbbviszi a szálakat, és ezt már nem tettem meg. Végül is a kérdésemre választ kaptam.
Van valami jó tanácsod azoknak az olvasónak, akik most kezdenek bele A herceg és a lányka olvasásába?
Higgyék el, hogy a végére összeérnek a szálak, és minden ki fog derülni! Olyan regényeket szeretek írni, mint olvasni is, több idősíkon játszódó történeteket, párhuzamosan futtatva egy-egy mai, illetve egy régebbi korban élt nő sorsát, akiknek első látásra nincs sok közük egymáshoz. De mire a végére érünk, megtudjuk, hogy igenis van! A herceg és a lánykában először a tizennyolc éves Nórit ismerjük meg, aki itt jár-kel közöttünk Budapesten, és a soha nem látott édesapját akarja felkutatni, majd az édesanyját, Erikát, aki egy megrázó válás után külföldön kezd új életet, végül pedig az 1800-as évek elején Poroszországban élő Friederikét, aki szerelmes lesz egy számára elérhetetlennek tűnő férfiba, a címbeli hercegbe. Körülöttük pedig ott hullámzik Beethoven zenéje, hiszen ez az egyik kapocs, ami kétszáz év távlatából összeköti őket.
A herceg és lányka kötetet ITT tudod megrdendelni!