Németország lett az otthonom, de Magyarország maradt a hazám

Emlékszem, amikor nem is olyan régen () először láttalak élőben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem udvarán. A csoporttársaim összesúgtak, hogy nézd, ott megy a Palotás Petra!

Azután eltelt pár év, és az élet úgy hozta, hogy egy műsorban (RTL Klub Ötletház) dolgoztunk. Neked persze nem ez volt az első műsorvezetői munkád. Mesélnél kicsit a kezdetekről?

18-19 éves koromban modellkedtem egy darabig, és így, egy ügynökség kapcsán jutottam el egy castingra, ahol műsorvezetőt kerestek egy akkori pop-rock fesztiválhoz, ami nagyon nagy dolog volt. Egy sok héten át tartó, ál élő interjúkat közvetítettek. Vagyis, a nézőkkel felvett versenyt, produkciókat közvetítették, de kicsivel csúsztatva. Gergely Róbert mellett voltam műsorvezető. Abszolút mélyvíz volt, iszonyatosan boldog voltam és izgatott, hiszen nagyon sok fiatal lány közül választottak ki engem. Nagy volt a megmérettetés, és valószínűleg jól vettem az akadályokat, mert akkor indult a Top TV, ahol szintén egy castingon keresztül bejutottam a műsorvezetők közé. Rákay Philippel, Balázsy Pannával, Csiszár Jenővel, Szulák Andreával vezettünk ott naponta élő műsorokat. Volt, hogy több órán keresztül.

Ez egy nagyon klassz időszak volt szakmailag, és emberileg is.

Az első hónapokban még anyagilag is, de aztán csődbe ment a cég, és speciel nekem, és még sokaknak, nyolc hónapnyi éves fizetésem bent maradt, tehát nagyon sok pénz. Ettől függetlenül nagyon sokat tanultam itt. És innentől, hosszú-hosszú éveken át mindig voltak televíziós munkáim. Ugyanúgy castingokon keresztül, mert azért az nem volt olyan egyértelmű, hogyha valahova beteszed a lábad, akkor ott is maradsz… Újra és újra meg kellett magadat mérettetni, de számított az is, hogy addig mit tettél le az asztalra.

Melyik időszak volt a legkedvesebb számodra? Miért?

Talán, amikor elindult az RTL Klub. Ott is először könnyűzeni műsorokkal a Klub TV-vel, Bravo TV-vel kezdtem, utána a telefonos játékok következtek, majd az Ötletház műsor, ahol mi is együtt dolgoztunk. Ez a szívem csücske volt. Hosszú-hosszú évekig, megélve rengeteg kalandot, és úgy érzem, a nézők számára is egy érdekes magazinműsort alkottunk Érczy Zsoltékkal, ami a mai napig nyomot hagyott bennem. Nem tudom, ez azért volt-e, mert már akkor is imádtam a lakberendezést, vagy egyszerűen csak „megfertőződtem”, ha lehet ilyet mondani. Rengeteg lakást alakítottunk át szakemberekkel, és a mai napig nagyon szeretek régi bútorokat behelyezni egy modern környezetbe.

Megbecsülöm a tárgyakat és fontos, hogy hogy, és miként születnek újjá. Ha úgy adódik én magam csiszolom, és festem a bútorokat, burkolok.

Tényleg nagyon sok mindent tanultam az Ötletházban. Aztán párhuzamosan mellette az Itthon című magazint is elkezdtük forgatni. Ez egy országjáró turisztikai magazin volt, ahol szintén az elememben éreztem magam, hiszen ez az életem másik nagy szenvedélye, az utazás. És Magyarországot úgy megismerni, hogy olyan helyekre is eljuthatsz, ahova esetleg a mindennapi turista nem, az egy nagyon nagy kincs. Az akkor főnökömmel, Végh Ferenccel egy életre szóló barátság szövődött közöttünk. Ő lett később például a kislányom keresztapja.

Mikor és miért lett vége a televíziózásnak?

Itt kicsit vissza kell repülnöm az időben, hiszen már gyerekkoromtól kezdve írok és mesélek. Ötödikben a barátnőkkel, Pannival, Borival, Judittal a menzára jártunk – nem az iskolában volt a menza, hanem pár utcával arrébb -, akkor már útközben is, és ebéd közben is hétfőn elkezdtem egy történetet és péntekre véget ért. Vagy osztálykirándulásokon, este összetoltuk a székeket, és belekezdtem egy éppen kitalált krimibe.

Az első megjelent könyvem A Bankgok titkai pont egy pici tévés szünetben történt 26-27 éves koromban, és ez egy nagyon jó, lukat kitöltő, de mégis számomra fontos feladat volt.

Utána még hosszú ideig visszakanyarodtam a tévéhez és az írás pihent. Akkor kopogtatott be újra az életembe, amikor kiköltöztem Németországba és megszületett a kislányom.

Miért döntöttél úgy, hogy Németországban kezdesz új életet?

Először az volt a terv, hogy csak egy évre jövünk ki. Német a férjem, Hamburgi, de aztán elég hamar kiderült, hogy én az a típusú anyuka vagyok, aki tovább szeretne otthon maradni a kislányával, így az egy évből kettő lett, a kettőből három, és miközben otthon voltam, és amíg aludt a kisasszony, természetesen azért elkezdett pörögni az én agyam is, és elkezdtem írni. És akkor megszületett az első novellás kötetem, Papás-Mamás címmel, amelyből néhányat átemeltem a legújabb Igazgyöngyök kötetbe is. Maradtunk Németországban és egy kisebb kényszerpihenő után újra alkotni kezdtem. A Jaffa Kiadónál megjelent pár csajos, könnyedebb regényem: a Bécsi kávé, pesti lány, a Túl az óperencián és az Előbb-utóbb szerelem, ami az internetes társkapcsolatról, társkeresésről szól. Én magam is így találtam a férjemet, éppen ezért hiteles a könyv, és talán sokaknak, sok jó tanáccsal szolgál. Ezután következett néhány év kényszerpihenő, különböző egészségügyi problémák miatt. Közben megvásároltunk egy öreg házat. Sok dolgom akadt azzal is, hogy csinosítsam és a saját ízlésünkre formáljam. Már a szívünk csücske lett. És most nyáron két éve lesz, hogy megismerkedtem az Álomgyár Kiadó két igazgatójával, Nagypál Viktorral és Gönczi Péterrel, akikkel aztán egy nagyon jó munka, és aztán baráti kapcsolat alakult ki az elmúlt másfél évben, ami nagyon termékeny is. Hiszen,

amióta velük dolgozom, megjelent a Vénasszonyok nyara című regényem, amely Balatonon és Nemétországban játszódik. Ez a két helyszín amúgy, többször felbukkan a könyveimben.

Ezt követte a Szárnyaszegett pillangók, egy két részes kalandregény, amelynek az első része Thaiföldön játszódik, a második Máltán.

Németországban nem szerettél volna képernyősként elhelyezkedni?

Amikor kijöttem, annyira az anyaságban oldódtam fel az első években, és aztán olyan hirtelen bekopogtattak a könyvek, hogy a televízió háttérbe szorult. Annak ellenére, hogy az életemnek egy nagyon fontos része volt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszom el a gondolattal, hogy így, vagy úgy visszakússzon hozzám, de nyilván nem hétköznapi szinten. Tehát, hogyha most megkérdezel, és az olvasóimat is, akik szerencsére sok ezren vannak, ami magyar viszonylatban nagyon nagy szó, akkor inkább írónőnek érzem magam. Elsősorban természetesen anyának és feleségnek. De, ha szakmai szempontokat nézzük, akkor írónőnek, aki bármikor tudna nyilván bizonyos műsorokat is vezetni. De

most az írásé a főszerep, és az írásé is marad is a főszerep. 

Az írás mindig fontos része volt az életednek, ma pedig már ez a munkád. Nemrég mutatták be legújabb köteted, Igazgyöngyök címmel. Most min dolgozol? Vagy ilyenkor még a megjelent könyv foglalja le az időd?

Olyan hétköznapi történeteket tartalmaz az Igazgyöngyök kötet, ami szerintem mindenki számára tud adni valamit. Ezek pozitív, megható, megmosolyogtató történetek. Természetesen idén sem unatkozom. A karantén minket is bezár ide a kertbe és a házba. Ha szabad ilyet mondani ebben a szomorú helyzetben, nekem szerencsém van, hogy így is tudok írni, így is tudom tartani a kapcsolatot az olvasóimmal (online), ha már személyesen nem is. Úgyhogy sajnos elmarad a könyvbemutató is, amit egy elegáns kávéházba terveztünk, nagy beszélgetésekkel. Úgyhogy online könyvbemutatót tartok majd, alkalmazkodunk az új helyzethez. És ugyan néhány nap csúszással, de

a napokban jelenik meg a legújabb regényem a Cirkus Monte-Carlo, szintén egy két részes történet, melynek az első része a Kötéltánc.

A 80-as években, és párhuzamosan a második világháború végén játszódó történet egy vándorcirkusz családról, egy több országon áthidaló história. Szívből remélem, hogy sok-sok korosztályt megszólít ez a történet. Természetesen itt is megjelenik Magyarország és a Balaton, mert hiszen attól, hogy Németország lett az otthonom, attól még Magyarország maradt a hazám, és magyar lány, magyar nő maradok. Már agyban dolgozom a 2021-es történeteken, de nyilván egy új könyv megjelenése vonz televíziós megjelenéseket is magával, ilyenkor jó megfürdőzni a sikerben, a reflektorfényben és aztán visszahúzódni csendesen a szép kis kertesházamba.

Hogy képzeljük el egy német-magyar család hétköznapjait? Mivel ütöd el az időt, amikor éppen nem írsz?

Kislányom német-magyar csajszi lett, de nyilván én nagyon büszke vagyok az identitásomra, a gyökereimre és bár nagyon szeretek Németországban élni, tisztelem a környezetemet, itt alkalmazkodtam, integrálódtam, nagyon jó érzés, hogy megtudtam magyarnak maradni. A kislányom is két nyelven beszél, és a férjem is büszke arra, hogy egy magyar lányt választott feleségnek. Megfűszerezi a kapcsolatunkat.

Sokan attól tartanak, hogy két félből sosem lesz egy egész, de én úgy gondolom, hogy egy óriási nagy ajándék, amikor két patak összeér, és egy duzzadó folyóvá válva két nemzet kincseit tudhatja magáénak.

Úgyhogy így élünk mi most olyan hétköznapokat, amilyeneket élni kell szerintem, ha az ember felelősségteljes és a munkája meg a körülményei engedik, akkor szinte csak otthon, egyelőre az orvosi vizsgálatokat és a bevásárlást leszámítva, az adott szituációhoz alkalmazkodva próbálunk meg élni. Most még nehezebb, hogy távol vagyok Magyarországtól, de ha otthon lennék sem lennék az anyukámmal, de nekem per pillanat már az is elég lenne, ha a parkban egymástól pár méterre tudnánk sétálni. Nagyon-nagyon hiányzik és ez nyilván érzelmileg megvisel, mint sokakat, de mégis úgy érzem, hogy ez a helyes út és még egy kis türelemmel és kitartással reméljük, hogy túlleszünk ezen a szakaszon és az emberek sokat tanulnak belőle. Kicsit lenyugszunk, kicsit magunkba nézünk, kicsit elcsendesedünk… Ki tudja?! Ámen, így legyen!

 Fotók: Profoto
Womagic

A womagic azoknak a 40 feletti nőknek szól, akik szeretik és élvezik az életet. Mi is ilyenek vagyunk. Egy közületek. Jó, hogy itt vagytok.