Szombatonként egy egész ország várja, hogy Molnár Andrea, hogy értékeli a sztárok tánc produkcióit. De ahogy az életben, úgy a zsűri székben sem szigorú.
Ha jól tudom, eredetileg nem táncos pályára készültél…
Nem, színésznőként és angol-testnevelés tanárként terveztem az utam.
Mióta része a tánc az életednek?
17 évesen kezdtem társastáncolni, előtte majoretteztem édesanyám tánc egyesületében.
A Szombat esti lázban ismertek meg a nézők. Mit adott neked a műsor és mi az, amit kamatoztatni tudtál belőle?
Hatalmas erőt adott és olyan sikerélményt, amely meghatározta az azt követő éveimet a táncban és tanításban egyaránt. Illetve innentől kezdett el érdekelni a tévézés is, amely mai napig meghatározó az életemben.
Most hol, mely műsorban, rendezvényen tudnak veled találkozni a nézők?
Most a Dancing with the Stars zsűrijeként értékelem a táncprodukciókat. Élőben pedig remélhetőleg karácsonykor Egerben, szilveszterkor pedig Hévizen táncolunk majd a Fever Dance Grouppal.
Milyen érzés a Dancing with the Starsban zsűriként részt venni? Hiányzik a parkett?
Elképesztően örülök, hogy zsűriként a részese lehetek ennek a produkciónak! Bár furcsa, hogy most a „másik” oldalon vagyok, az asztal alatt ugyanúgy ütemre jár a lábam, az egyes táncstílusok lépéseit látva, mint anno, mikor versenyzőként a parketten kellett bizonyítanom.
Pontosan tudom, hogy mit élnek át a versenyzők, hogy mennyi munka, erőfeszítés van egy-egy produkció mögött, de táncos, „szakmai” szemmel kell néznem mindent.
Igyekszem nem szőrös szívű lenni, ugyanakkor igaz, őszinte visszajelzést adni mindegyik produkcióra.
Mi az, amit elárulsz a magánéletedről?
A férjemmel és a kutyámmal lakom Budapest egy kertvárosi övezetében, ahol nagyon szeretünk élni. 3 éve vagyunk házasok, közel fél éve neveljük Borisz kutyánkat nagy vidámságban.
Hogy élted meg a karantén időszakot?
A karantén számomra nagyon fontos időszak volt, hogy újragondoljam az eddigi rohanós életemet. Rengeteget változtattam a szokásaimon és azt tapasztaltam, hogy a körülményekhez képest a lehető legpozitívabb folyamatokat élhettük át a mi kis mikrokörnyezetünkben.
Azóta is tartjuk magunkat ezekhez a változásokhoz és kiegyensúlyozottabban élünk.
Mit vársz a közeljövőtől akár szakmai, akár emberi oldalról?
A DWTS nagy változást hozott már így is az életembe, úgyhogy most ezt szeretném megélni! A jövő szerintem most – sokaknak – minden tekintetben bizonytalan, így most nem szeretnék előre szaladni, csak remélni és bízni a legjobban!