Peller Mariann 15 évesen eldöntötte, hogy tévézni szeretne és így is lett. Látszólag egyszerű, de odáig, ahol most tart hosszú út vezetett. Már gyerekként megfogalmazódott benne, hogy szeretne mosolyt csalni az emberek arcára és ez azóta sem változott.
„Ez egyfajta küldetéstudat lett nálam akkor. Most itt vagyok, 37 évesen, és azt érzem, hogy továbbra is ez a dolgom” – mondja Peller Mariann, aki ma már nem csak műsorvezető, hanem folyamatos „Égi üzenetei”-vel próbálja közelebb vinni a spiritualitást az Instagram követői számára.
„Nekem is vannak mélypontjaim. Nem vagyok sem angyal, sem tündér, ember vagyok. Hibázok, szomorkodok, de mégis tudatosan törekszem arra, hogy jó hatással legyek azokra, akik a közvetlen közelemben vannak. Nagyon sokan nem merik kimondani a jó dolgokat, pedig a pozitív visszajelzésekre nagy szüksége van mindenkinek” – teszi hozzá a műsorvezető.
A spiritualitás nem egycsapásra érkezett meg az életébe, Mariann úgy fogalmaz: sok lépcsőfokon keresztül jutott el a tudatosságig.
„9 évesen azt kértem a szüleimtől, hogy hagy járjak hittanra, egyszerűen érdekelt, misztikusnak találtam. Aztán 17 évesen ki kellett venni a fél pajzsmirigyem, mert volt benne egy jóindulatú göb. Ott és akkor rájöttem, hogy bizony ezt magamnak teremtettem meg. Akkoriban azért imádkoztam esténként, hogy inkább nekem legyen bármi bajom, csak a családom egészséges maradjon. Amikor a betegség kiderült felfogtam, hogy az energiát nem így kell irányítani. A harmadik lépcsőfok 22 éves koromban jött el. Egy barátnőm elvitt egy angyalokkal beszélő nőhöz. Több volt az, mint egy erős élmény, kinyílt számomra a világ. Zokogtam attól, amiket ott hallottam. A nő azt mondta, az van a fehér zászlómra ráírva, arany betűkkel, hogy: újítás. Azaz más szemszögből láttathatom az emberekkel a dolgokat, és ebben eredményeket érhetek el. Ezek hallatán én, a kis önbizalomhiányos kislány naná, hogy zokogtam.” Mariann az évek során nem csak lelkileg, de testileg is sokat változott.
„Másfél éve érzem azt, hogy közel állok ahhoz, hogy elfogadjam ezt a testet, amit kaptam. Hosszú munka volt ezzel.
Régen egy pattanás, egy lepattant köröm is ki tudott borítani. Azon agyaltam, hogy mit fognak gondolni az emberek, azonnal kevesebbnek éreztem magam. Smink nélkül azért még most sem mennék ki az utcára, de az egyéb külsőségek már nem érdekelnek. Már tudom, hogy én attól nem leszek értéktelenebb ember, ha 2 centivel le van nőve a hajam. Persze azt is tudom, hogy a mai világban szükség van a külsőségekre, főleg, ha sok emberhez szeretnénk eljutni.” A műsorvezetőnek is nehéz volt a tavalyi év, főleg a vége. „Sok olyan információt kaptam az elmúlt év végén, ami arról szólt, hogy az emberiség rossz irányba halad. De rájöttem, bármit mondok, bármit teszek, nem tudom megmenteni az emberiséget. Abban viszont van hitem, hogy jó irányba tudunk mozdulni.
Az idei év az egyéni felelősségvállalás éve. Érdemes tudatosan szembe nézni azzal, hogy mit tettünk, mit nem akarunk már tenni, és mit tehetünk azért, hogy jóvá tegyük”
– mondja mély meggyőzéssel Mariann, aki szerint jó cél lenne úgy létezni, mint a Dalai Láma, de tudja, hogy erre ő sem képes, hiszen az egy másik szint.
Forrás: Lead Yourself
Nyitókép: obuda.hu
