A látogatás című dán horrorból amerikai remake készült, alig két évvel az első film bemutatása után. A Szádra ne vedd nem szolgai másolat, hanem új koncepció alapján készült önálló alkotás, miközben természetesen néhány alaptéma érintetlen maradt. Az amerikai változat rendezője, James Watkins hangsúlyozza, hogy a Szádra ne vedd jelentős változtatásai főleg az új kulturális nézőpontnak köszönhetők.
„Akik látták az eredeti filmet, biztosan felteszik a kérdést, miért nem vettük át egy az egyben a borzalmas befejezést – mondta Watkins az SFX magazinnak. – Erre azt tudom válaszolni, hogy én azt kutattam a karakterek cselekedetein keresztül, hogyan működnek az eltérő kulturális hátterű emberek, és mi történik közöttük, amikor konfrontálódnak. Az első filmből főleg a társadalmi szatírát hoztam át, amely a bevett szabályokat veszi górcső alá. Ettől még a mi filmünk is horror bizonyos értelemben, de szórakoztatóbb, mint a dán eredeti.”
Watkins egy rendkívül nyomasztó, szintén társadalmi kérdéseket boncolgató horrorral, a Gyilkos kilátásokkal tette le a névjegyét annak idején, és ennek szerepe volt abban, hogyan öltött végső formát a Szádra ne vedd. „Letaglózó hatása volt a Gyilkos kilátásoknak a közönségre, és nem akartam megint ekkora pofont adni nekik. Úgy gondoltam, jobb, ha hullámvasúton vehetnek részt, ami emlékezetes kaland számukra, majd sörözés közben meg tudják beszélni, milyen gondolatokat ébresztett bennük a film, ha ébresztett. Az emberek szórakozni mennek a moziba, hogy felkiabálhassanak a vászonra a legfeszültebb jelenetekben, ami után nem világvége-hangulatban akarnak hazabotorkálni.”
A Szádra ne vedd két kisgyerekes család találkozásával indul: a britek egy olaszországi nyaraláson meghívják magukhoz újdonsült amerikai barátaikat egy vidám hétvégére. Az angliai pótnyaralás azonban nem sikeredik vidámra, mert kiderül, hogy a házigazdák nem normálisak, sem a szó hétköznapi, sem klinikai értelmében.
Szádra ne vedd – hazai bemutató: 2024. szeptember 12.
Forrás: UIP
