A biztonság csak egy időszakos dolog volt mindig az életünkben. Eddig is állandóan változott minden körülöttünk. Ha ebből indulunk ki, akkor egyetlen ponton lehet valóban biztonságban lenni. Akkor, ha mi magunk vagyunk biztosak magunkban.
Mit jelent az, hogy grafomentor?
Ez a kifejezés a grafológus és a life coach énemet foglalja össze. Grafológusként az írásuk alapján megértetem saját magukkal az ügyfeleimet a gyerekkorukon keresztül, majd coachként ezzel a tudással folytatjuk a közös munkát. A módszerem lényege, hogy az emberek megértsék a viselkedésük valódi okát. Célom, hogy önmaguk legjobb változatai lehessenek.
Te, hogy látod, hogyan reagálnak az emberek a bizonytalanságra, mint ami most a vírushelyzet miatt is van?
Kétfajta megoldást látok. Van, aki beépíti az életébe és van, aki mellette él. A különbség a kettő között a reakció. Aki beépíti, ő negatív külső tényezőnek éli meg a COVID következményeit. Stresszel tőle. Ki többet, ki kevesebbet. A bizonytalanság érzése azonban egységes náluk.
Aki a vírushelyzet mellett él, ők egy helyzetnek élik meg, ami van és reagálnak rá, azonban nem visznek bele sem érzelmeket, sem energiát.
Ez utóbbi csoport még ha el is vesztette az állását, könnyen tudott váltani. Közhely, de a belső stabilitás és önismeret az, ami a váratlan helyzetekben stabilan tud tartani.
Lehet a személyiség épülésére is használni egy ilyen világszíntű krízishelyzetet?
Én azt gondolom, hogy aki eddig is odafigyelt a belső világának minőségére, ő mindenképpen képes erre. Azt látom, hogy szerencsére sokan rájöttek arra ebben a helyzetben, hogy erre tovább nem várhatnak. Ki kellett lépniük az ismert világukból úgy, hogy nem az ő döntésük volt. Ez pedig rengeteg olyan felismerést hozott be az életükbe, ami miatt azt érzik már, hogy „Elég volt, muszáj most már változtatnom. Nem akarom tovább így élni az életem.” Ezzel a mondattal keresett fel konkrétan nemrég valaki. A vírushelyzet adta szituációk erősítették fel benne a változás iránti igényt.
Számodra mit jelent ez a szituáció? Mire hívja fel az emberiség figyelmét mentális szinten?
Én azt gondolom, hogy egy kicsit mindenkinek mást jelent ez a helyzet. Hasonló vélemények és élmények találkozhatnak, de pontosan ugyanazt még az egy háztartásban élők sem tudnak átélni. Ebből kifolyólag szerintem ezt nem lehet általánosítani. Mert vannak, akik változást szeretnének, vannak, akik pedig a régi életüket kérik vissza. Ahol még minden ismerős és kiszámítható volt. Hogy mit jelent számomra ez a szituáció? Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt, hogy évek óta jó úton járok. Nagyon régóta nem tudom elképzelni az életemet változások nélkül. Persze ez alatt nem a családomat vagy a barátaimat értem. Hanem a gondolkodás és változni vágyás képességét.
Mi évek óta vegyszermentesen élünk. Úgy érzem, hogy mindig odafigyeltem arra is, hogy tudatos vásárló legyek. Az életünket és a munkámat is állandóan „tesztelem”. Mi az, ami jól működik és mi az, ami cserére érett.
Mondok egy példát. Ha látom, hogy nem működik valami jól a fiaimmal, akkor annak megkeresem az okát és tesztelem, hogy mi a legjobb nekik és nekünk. Nagyon figyelek arra, hogy minél kevesebb dolgot csináljak ösztönből vagy reflexből. Ugyanez a helyzet a munkámmal is. E mellett én évek óta online dolgozom, így ez sem hozott változást számomra. Megélem és értékelem a jelent, de mindig ott van a fókuszom a jövőn is. Az elérendő célokon és azon, hogy bármit hozhat a holnap.
Egy pillanat alatt meg tud változni körülöttünk minden. A külvilág bizonytalanságára mi lehet a megfelelő lépés? Hogyan érezzük magunkat biztonságban?
Én azt vallom, hogy minden, ami velünk történik az „csak” egy szituáció. A saját igazunkkal azt mi magunk tesszük azzá, ami utána a valóságunkká is válik. Ezt kommunikáljuk mások felé, majd, aki egyet ért velünk, azzal megerősíttetjük a saját igazunkat. A biztonság csak egy időszakos dolog volt mindig az életünkben. Eddig is állandóan változott minden körülöttünk. Ha ebből indulunk ki, akkor egyetlen ponton lehet valóban biztonságban lenni. Akkor, ha mi magunk vagyunk biztosak magunkban. Ha tudjuk, hogy bármi történik, az pusztán egy feladat, amit meg fogunk oldani. És itt ismét az önismeret az, ami jó, ha belép az életünkbe.
Túl sok szerepnek kell megfelelnünk manapság. Különösen a nőknek. Anyaság, karrier, párkapcsolat, háztartás, és most tanári szerepkör is hozzájött tavasszal… Sokakban megvan az elszántság, hogy minden területen top-on legyenek, és túlterhelik magukat. Mit javasolsz nekik?
Ha valaki minden területen topon akar lenni, neki mindegy hány terület van az életében, ugyanannyira le fogja magát fárasztani. A tökéletesség igénye ugyanis ezt hozza magával egy 20 éves egyetemistánál és egy 3 gyerekes, vállalkozó, egyedülálló anyánál is. És látod? Itt ismét nem a körülmény a tény, hanem ő teszi ténnyé a körülményt a saját ismert világával. Van, aki azt mondta, hogy nem érdekel a háztartás. Volt, aki a sportot hagyta abba. Fontos látni az energiaháztartásunk valódi működését: Az energiánk mennyisége állandó. Betegség vagy öregség esetén persze csökken, de aktív korunkban ez állandó. Tegyük fel, hogy az energia háztartásunk egy 20 cm átmérőjű kör. Ez mindig ekkora. És ebben van benne minden. A gyerekek, a szerelem, a háztartás, a munka, a testvér, a barátok, egyszerűen minden! Ha belép egy új szerelem egy addigi egyedülálló életébe, azt fogja érezni, hogy semmi másra nincs energiára, csak a párjára. Minden mást elkezd hanyagolni az életében. Azonban ilyenkor valójában teljesen más történik. Képzeljük el, hogy a körünkben minden dolog az életünkből egy cikkely. Egyik kicsit nagyobb, másik kisebb, de nagyjából mind ugyanakkora. Jön az új szerelem. Belép egy új cikkely, ami hatalmas. Így kevesebb hely jut a többinek. Az energiaháztartásunk pontosan ugyanakkora, mint volt, azonban a cikkelyek mérete megváltozott. Így azt érezzük, hogy nincs energiám például a háztartásra. Egy válás vagy probléma a gyerekkel ugyanez. Nem az energiaszint csökkent, hanem nem arányosan van felosztva a körünk! Így aki mindig minden cikkejt az életében feszeget és tologat, ott nincs nyugalom. Ott kényszeresség van.
Azt javaslom, hogy rajzoljanak egy kört, majd írják le, hogy mi tartozik az életükbe most. Írják le, hogy melyik cikkelyre hány % energia jut, majd rajzolják be ezeket a cikkelyeket a körbe. Itt azonnal látni fogják, hogy hova visznek túl sok energiát és hova szeretnék, hogy több jusson.
Nem lehet folyamatosan túlterhelten élni. Képzeljük el, hogy a gyerekünktől azt várjuk, állandóan csináljon valamit. Segítsen nekünk, vagy leckét írjon, vagy edzsésen legyen. Ugye, hogy lehetetlen? Hiszen a gyerek nem bírná. Ideges lenne, indulnának a konfliktusok és belátható időn belül jelentkeznének nála a testi tünetek is! Azonban a gyerekeinket szeretjük, és nyilván nem várunk el tőlük logikusan irreális dolgokat. Én azt a kérdést tenném fel ezeknek a nőknek, hogy mennyire szeretik valójában magukat? Vagy milyen szülőnek éreznék magukat, ha a gyereküket állandóan hajtanák? Érdemes olykor a saját világunkból kitekinteni!