Miután megbeszéltük a találkozót, Panna írt, hogy van egy kis gond. Szalagszakadása van. Nem mennék-e inkább hozzá? Mivel van 1-2 dolog, amit egy ideje halogat, ezt amolyan jelnek veszi. Hiszen öt hétig lesz nehezítve a közlekedés, pihenésre van „ítélve”.
Megérkezésemkor mosolyogva nyitott ajtót. A sérülés nem szegte kedvét. Maradt az a pozitív életszemléletű, kedves ember, amilyennek megismertem. A mi életünk 2001-ben kapcsolódott, még az RTL Klubban, de Pannának az odáig vezető útja is számos izgalmas kalanddal volt tarkítva.
Kezdjük a „pályád” legelején, amikor hány éves is voltál, 8-9?
Gyerekszínészkedéssel kezdődött a pályafutásom, amit 9-17 éves koromig csináltam. Voltak benne filmes forgatások, de főleg szinkronizáltam. Mivel a forgatás túl sok időmet vette el, ami, ha nem változtatok az iskola rovására ment volna, inkább búcsút intettem neki és 17 évesen kimentem Amerikába anyukámékkal, ahol leérettségiztem majd a George Mason egyetem nemzetközi kapcsolatok és spanyol szakára jártam. Ott volt az első munkahelyem is, a Meridian International Centerben. 26 éves voltam, amikor hazajöttem és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnél kezdtem el dolgozni. Mellette előtérbe került a korábbi életem, és az akkor még létező Danubius rádió Szombat esti extázis című showját csináltuk. Ott ismertem meg a rádiózást. Három fiúval, Bochkor Gáborral, Villám Gézával és Szabó Tamással ökörködtünk szombat éjszakánként, ami egy fantasztikus időszak volt. Ugyanekkor csináltam a Stúdió 94-nek egy Cannes-i tudósítást is, benne az Arany Pálma-díjas Ponyvaregény alkotóival: Quentin Tarantinoval, John Travoltával, Bruce Willissel, Samuel L. Jacksonnal.
Ez így hallgatva is nagyon sűrűnek tűnik. Milyen volt mindezt megélni?
Akkor már nagyjából látszott, hogy nem tudom az összes munkám összeegyeztetni. Utána vége lett a Danubiusos egy évnek és áthívott minket az akkor Pestre költöző Juventus Rádió. Ott tanultam meg rádiózni, csodálatos évek voltak. Azzal egyidőben indult el az első magyar zenetévé, a Top Tv. Úgyhogy otthagytam a Migrációs Szervezetet… A Top TV hatalmas vidéki rajongótáborral bírt, mégis csak egy évig működött. Maradtam a Juventusban és elindult a Repeta című műsor a Magyar Televízióban, amit nagyon szerettem. Ott mindig voltak megszűnésről keringő hírek, amik végül be is igazolódtak. Kotroczó Róbert volt akkoriban az RTL Klub Reggeli műsorának főszerkesztője, hívott, próbáljam ki magam a reggeli élő beszélgetős műsorok világában.
Ekkor állt össze a legendás Reggeli csapat, igaz?
Igen. Szily Nóra, Alföldi Róbert, Stohl András, Csonka András, Novák Péter, Ábel Anita, Barabás Évi, Kovács „Koko” István, Falusi Mariann, Lang Györgyi… Ez egy nagyon-nagyon izgalmas, termékeny, változatos, lenyűgöző időszak volt. Jó 6 év volt az életemből, amiben még a Stella Moziklub című filmes műsor vezetése és az Aranycsirke filmes díjátadó is fontos esemény volt. A film mindig kitüntetett szerepet játszott az életemben, nyolc alkalommal közvetíthettem az Oscar gálát is. Aztán vége lett a Juventusnak és elmentem a Rádió Bridge-be. 2003-ban megszületett Natasa, rá négy évre Liza és rájuk koncentráltam. 2010-ben a Neo FM rádióban több mint 250 portrét készítettem és a hétvégi reggeli magazint vezettem. Ez a média pályafutásom rövid összegzése.
Nem kerestél új lehetőségeket?
Világéletemben azt képviseltem, hogyha szembejött velem egy lehetőség, én éltem vele. Az emberek zöme tart ettől, nem bízik az ismeretlenben. Én mindig úgy voltam vele, ha érdekel a feladat, mindent megfogok tenni azért, hogy ez sikerüljön. Például négy éven keresztül, egészen 2019-ig egy Londonban élő lánnyal lánnyal pop-up vacsorasorozatot csináltunk, esténként 70-80 vendéggel. Élveztem ezt a fajta közösségi létet, egész este beszélgettem a vendégekkel. Évente 5, rengeteg szervezéssel járó vacsorát kreáltunk, mindent ketten intéztünk. Nagyon sokat tanultam ebből az időszakból is.
Öt éve írok gyerekkönyveket. A Szandra és a 3.b. egy hatrészes sorozat, amit két és fél év alatt írtam meg bár a hat rész egy évet ölel fel. Ahhoz, hogy korban utolérjem az olvasóimat, Szandra megnőtt, és már hatodikba jár. Így született a Szandra és a csajok sorozat, pár hete adtam le a harmadik rész szövegét a kiadónak. Mindegyik kötet ’cs’-vel kezdődik, így a Könyvfesztiválra megjelenő rész címe Csendháborítás lesz.
Imádom a színházat, sokat járok előadásokra. Igazi szeretem munka a Karinthy Színház, ahol a sajtóügyeket intézem. Lehetőségem van rendszeresen találkozni olyan színészekkel, alkotókkal, akikkel régen a Reggeliben, vagy más média munka kapcsán lehetett.
Mellette pedig ott van a PR, események műsorvezetése, könyvbemutatók, és járok sokat író-olvasó találkozóra szerte az országban. Általában könyvtárban, vagy valamilyen közösségi térben rendezik, ahová jönnek a harmadikos, negyedikes diákok. Sokszor anyukám is elszokott kísérni és ő is nagyon élvezi.
Amikor nem dolgozol, akkor mit csinálsz?
Színházba megyek, filmeket nézek, szeretek jókat enni, utazgatni, imádok sütni és a barátnőimmel táncolni járunk. Garami Funky Staff koncertekre is szoktunk menni.
Mik a kedvenc helyeid, ami elérhető, és nem kell hónapokkal előre asztalt foglalni?
Van egy libanoni étterem, a Byblos a Puskin Mozi mellett, nagyon finomakat ettünk már ott. Vagy a Happy Panda az Ódry Színpaddal szemben, az is egy nagyon izgalmas hely, ott japán palacsintákat gyártanak. A Kőbányai részen van a Spicy Fish, egy kínai. De én nagyon szeretem a Szirom Bárt, Huszár Krisztián vietnámi gulyását. A kedvencem az Artizán Pékség a Hold utcában. Fantasztikus hely és jó az ebéd is. Mellette pedig nyílt egy kásázó és az is nagyon izgalmas szerintem.
Kocsival jársz vagy BKV-zol?
Mióta a belvárosi részben lakom, sokat tömegközlekedem, pillanatok alatt bárhová eljutok a városban. Hosszabb utakra autóba ülök, de ha lehet, villamossal megyek mindenhová.
A lányaid mennyire hasonlítanak rád? Látod-e magad valamelyikükben?
Két teljesen más személyiség, mindkettőben látom az édesapjukat és magamat is. Külsőre Lizi nagyon hasonlít rám. Mindketten csodálatosan beszélnek angolul, úgy, hogy egy percet nem éltek külföldön. Ez nekem biztos nem sikerült volna, de ők ebben is fantasztikusak. Kiválóan kommunikálnak, jól írnak, Natasa kitűnően rajzol.
Az egyik kis kamasz, a másik nagykamasz. Hogy lehet ezt kezelni?
Vannak nehéz részek és nagyon szórakoztatóak is. Amikor például felnyitják a szemed, hogy jé, ezt így is lehet! Lassan el kell kezdenem elengedni a kezüket, és ez nem könnyű. De azt hiszem ebben meg az a titok, hogy meg kell találni az énidőt, azt a hobbit vagy tevékenységet, ami örömmel tölt el. Nem szabad erre úgy tekinteni, hogy csak elvesztettem valamit, és megállt az élet, hanem muszáj nyitottnak és kíváncsinak maradni és élni az életet, új fordulatokat generálni, mert lehet, hogy ezek nem jönnek maguktól, hanem neked kell rájuk találni.
Fotók: Szalmás Kriszta, Mészáros Péter, Szabó Adél