Minap egy vezetőképzésemen, ahol a résztvevők több, mint háromnegyede férfi volt, egyszer csak előkerült a kedvenc témám: Férfiak és a sérülékenység.
A nőknél a sérülékenység jellemzően végletes formákban jelentkezik: állandóan megmentésre váró, mindenen elsírom magam nádszál kisasszonyoktól a kőkemény, hozzám ne érj, ne is segíts, mert mindent megoldok egyedül is metál(lélek)lady-kig. Az egészséges persze valahol félúton lenne.
A férfiaknál azonban azt tapasztalom, gyakorlatilag egy irányba mozdult el a libikóka, és olyan lett, mint amikor az egyik végére a szülő ül, a másikra a gyerek. Utóbbinak esélye sincs…
A férfiak félnek megmutatni sérülékenységüket. Ettől gyengének tartja ma őket a társadalom. A férfi nem sír (és nem érez(het) ugyebár). A nők – tudatosan vagy tudattalanul – gyakran visszaélnek azzal, ha a férfi megmutatja sérülékenységét. Így az egyre inkább szűkíti a pajzsán azt a rést, amin keresztül megmutatja valódi énjét. Ezáltal kevesebb kritika és kevesebb bántás éri. Érthető. Védi magát. Van is mitől.
De Lovag, Férfi! Egyet véss eszedbe!
Az a rés, amin keresztül megmutatod magad (akármekkora is az a rés), érnek a támadások. Értem, hogy igyekszel ezért ezt a legszűkebbre venni, de tudd. Ugyanezen a résen át tud a szeretet és figyelem gondoskodás is átáramolni Hozzád a másik embertől.
Így esel saját csapdádba, és zárod magad önmagad börtönébe.
Mit tehetsz?
Tágítsd a rést a pajzson, és mutasd meg, ki vagy valójában. A sérülékenységedet és az érzékenységedet, ettől nem leszel férfiatlan puhány. Azok pedig, akik visszaélnek nyitottságoddal, kerüld el jó messzire. Bármelyik lehetőséget választod is, elbújni vagy megmutatni, a végén ugyanannyi barátod lesz. De míg az előbbiek a fáradságos munkával megkeményített énedet kedvelték, addig az utóbbiak Téged saját magadért fognak szeretni. Így tehetsz szert igaz emberi kapcsolatokra, és lehetsz csak szabad ember.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach – www.denesevi.hu
