Ha a bántalmazás kerül szóba, mindenki a fizikai tettlegességig fajult dolgokra gondol. Van azonban egy másik történet is, ami nem hagy elsőre látható sebeket. Az gondolhatnánk, hogy akkor ez kevésbe fáj. De sajnos nem így van. A pszichológiai bántalmazás pontosan ugyanúgy tud fájni, mélyen megsebzi az embert és a megküzdés is nagyon sok idejébe és energiájába kerül az „áldozatoknak”.
De mit is értünk párkapcsolaton belüli pszichológiai bántalmazás alatt?
Ide sorolok összefoglalóan minden olyan dolgot, amely nem a kölcsönös tiszteleten, egyenlőségen és elfogadáson alapul.
Amikor például a párod úgy gondolja, hogy neki joga van bizonyos dolgokhoz, ezért megteheti, hogy átgázol rajtad. Ha úgy gondolja, hogy neki joga van arra, hogy mindig ő legyen a figyelem középpontjában, akkor azt a te károdon is megteszi. Összetűzéseket szít kettőtök között, hogy magáénak érezze a teljes figyelmedet. Ilyenkor az elején talán még érzed, hogy nincs igaza, de egy pszichológiai bántalmazó olyan „zseniálisan” tud manipulálni, hogy a végén még te kérsz bocsánatot tőle. Mert elbizonytalanodtál miatta. Mert lehet, hogy mégis benned van a hiba. Mert lehet, hogy tényleg te nem figyelsz őrá eléggé. Aztán bocsánatot kérsz. De érzed, hogy valami fura… Ő megnyugszik, hiszen megkapta a figyelmet, ami neki „járt” a véleménye szerint, de te mégsem érzed jól magad, hiába csitultak el dolgok. Sőt, egyenesen bizonytalannak, elveszettnek és frusztráltnak érzed magad.
Ismerős a sztori?
Egy másik jellemző vonás ( a sok közül) a pszichológiai bántalmazó párnál, hogy lehúzza a másikat. Mivel a saját problémája egyébként egy nagyon a mélyben lévő, nagyon alacsony önbecsülésből és önbizalomból ered – amit ő persze se nem ismer el, se nem gondolja jogosnak -, ha azt látja, hogy a másik bármiben is jobb (lehetne), azonnal támadásba lendül. Kritizálja, kéretlen tanácsokat osztogat, megmondja a „tutit”, elkezdi megosztani hatalmas tapasztalatát. Ami egyébként lehet, hogy egyáltalán nincs is neki, de ez nem akadályozza meg abban, hogy „ő jobban tudja”. Ezeket a „jobban tudásokat” pedig olyan magabiztossággal adja elő, hogy könnyedén bizonytalanít el téged.
Valóban elkezded azt érezni, hogy hozzá képest te aztán tényleg smafu vagy, nem érsz te semmit. Ő pedig pont ezt akarja elérni.
Ő a hamis önképével, hamis magabiztosságával akar felülkerekedni még a saját párján is. A te önbizalmad, önbecsülésed, önszereteted pedig egyre csak csökken és csökken… Fontos itt és most megjegyezni, hogy ezek a bántalmazók első ránézésre maximálisan szimpatikusnak tűnhetnek. Női szempontból nézve, amikor ilyen férfiakkal találkozol, ők a magabiztosság mintapéldányai, udvariasak, előzékenyek, kedvesek, támogatóak. Elsőre legalábbis. Mivel ez is a manipuláció része, pontosan tudják, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, hogyan kell levenni egy nőt a lábáról. Mindent a cél érdekében.
Becserkészik az áldozatot, aztán amikor már horogra akadt, akkor jön a valóság. A valóság pedig az, hogy minden, amit elsőre hittél róla, annak pont az ellentéte igaz.
A pszichológiai bántalmazók nem képesek foglalkozni senki mással, csak saját magukkal. Életük teljes fókusza önmagukon van. Ha néha ez esetleg másképpen tűnik, az egy tűpontos manipuláció része csupán. Ez az önfókuszú életszemlélet pedig hosszú távon (vagy már egészen rövid távon is, embere válogatja) felszínre kerül. Aztán ott áll a nő, értetlenül, hogy hiszen ez a férfi nem ilyen volt! Hiszen ez a férfi mindent megtett értem. Mi történt? Ekkor pedig a nő elkezd kételkedni magában, hogy biztosan ő rontott el valamit. A férfi pedig erre kőkeményen rá is erősít. Pedig a valóság nem is lehetne messzebb ettől.
A kőkemény valóság
Az pedig szinte már félelmetes ebben az egész pszichológiai bántalmazás sztoriban, hogy a bántalmazó külső szemmel nézve, nagyon másnak tűnhet. Értem ez alatt, hogy míg a párjával úgy bánik, mint a kapcaronggyal – lealázza, megtöri, saját maga javára használja – addig például a barátok körében ő lehet a non-plusz-ultra. Mert a bántalmazó ezt a manipulatív játszmát leginkább otthon játssza, a párjával. Mindenki mással kedves és cuki tud lenni. Ilyenkor, ha a nő esetleg panaszkodni kezdene a barátoknak az otthon történtekre, a bánásmódra, ahogy a férfi kezeli őt, nagyon sokan nem is hinnének neki. Hiszen ők nem ezt látják a férfiból. Nem tudják, hogy ők csak egy jól megtervezett, manipulatív álarcot látnak. A nő pedig könnyedén magára maradhat egy ilyen helyzetben. Őrlődhet abban, hogy vajon most tényleg ő ül-e háttal a tévének, vajon tényleg ő-e a hibás abban, hogy az élete így alakult, és olyan párja van, aki semmibe veszi. A válaszom, hogy igen is és nem is.
Valamiért bevonzottad az életedbe ezt a férfit, valami tudattalan, a háttérbe futó programod azt akarja, hogy bántsanak téged. De ezért nem te vagy a hibás.
Ezt csupán felismerni kell, és megoldani a helyzetet. Ezt a bánásmódot senki nem érdemli meg. Senkinek nem kell életfogytiglani büntetésként benne maradnia egy pszichológiailag bántalmazó kapcsolatban. Neked is jár a boldogság, te is megérdemled, hogy valaki úgy szeressen téged ahogy vagy, játszmáktól ás bántalmazástól mentesen.
Ismerd fel, ha ilyen helyzetben vagy – és tegyél ellene. Akár önmagadtól, akár felkeresve valakit, aki ebben segíteni tud neked.
Kilépni egy ilyen bántalmazó kapcsolatból nagyon nehéz lehet. Látom az ügyfeleimen is, akik ezzel érkeznek hozzám. Minden tény, helyzet azt üvölti, hogy menekülj, ők mégis hihetetlenül nehezen szánják rá magukat. Talán egyedül meg sem tudnák ezt tenni. Hiszen a pszichológiai bántalmazó férfi akkor lendül ám csak igazi ellentámadásba, amikor az „áldozata” ki akar lépni ebből a helyzetből. Ez bántja az ő egóját, érzi, hogy elveszítheti a „táplálékát”. De ez az ő problémája, nem a tiéd. Senkinek nem életfeladata, hogy mások „tápláléka” legyen.
Csak ezt neked, kedves „áldozat”, el is kell hinned. El kell hinned, hogy ennél többet érsz.
Lehet, hogy le kell érned a legaljára, amikor azt mondod: „Kész, ennyi volt, ezt nem viselem tovább! Vége!” Ha pedig ez az érzés megszültetett, tartsd is magad ehhez, mert a férfi ígérgetése, ellentámadásai még egy darabig azért megtalálhatnak téged.
Érezd meg a saját erődet, érezd meg a saját valós értékeidet és ne add lejjebb, ne add fel a harcot önmagadért!
Kapcsolódó cikkek Dóri Holistic Coaching Therapy blogján:
Úgy gondolod, hogy neked nem lehet jó?
Amikor a férfi dob egy csontot
Olyan sokat bántottál, mégis miért ilyen nehéz elengednem téged?
Fotók: unsplash
