Azon kívül hogy megemeljük a kalapunk az olimpián résztvevők eredményei előtt legyenek azok dobogósok, az első tízben végzők, vagy akárcsak a résztvevőként indulók előtt, mit is adhat nekünk az olimpia? Elgondolkodunk-e rajta, hogy azt a fajta célkitűzést, hozzáállást és kitartást átültessük a saját életünkben? Természetesen nem arról van szó, hogy mindenkinek olimpiai bajnoknak kell lennie viszont Avidor András, a BME Magyarország vezetője mondta egyszer: Légy bajnok a saját életedben!
Vajon elmondhatjuk-e magunkról, hogy bajnokok vagyunk a saját életünkben? Mindent úgy csinálunk-e, hogy kihozzuk a tőlünk telhető legjobbat magunkból? Nyújtjuk-e a maximumot, legyen szó munkáról, sportról, hobbiról, vagy magánéletről?
Nem arra gondolok, hogy nekünk is olyan drága autónknak kell lennie, mint a szomszédnak, vagy vezető beosztást kellene betöltenünk, ami fémjelezné szakmai sikerüket, hanem arra, hogy a saját magunk által felállított, akár néha elérhetetlennek tűnő céljainkért megtegyünk mindent. És itt jön a kérdés hogy egyáltalán van már pontosan megfogalmazott célunk? Legyen szó szakmai célról, akár amatőr szinten végzett sporttal kapcsolatos célról, vagy akár anyagiakról. Kitűzünk-e pontosan megfogalmazott, motiváló és mérhető célokat magunk elé, hogy aztán a döntéseink előtt meg tudjuk vizsgálni, hogy melyik lehetőség visz afelé, hogy elérjük azokat?
Nekem ilyen volt például három alkalommal is a maraton lefutása. Ahogy mondani szokták az elsőre mindenki emlékszik, mint ahogy én is, és arra a Monspart Sarolta által írt 28 hetes edzéstervre, aminek segítségével sikeresen teljesítettem a 42 kilométeres távot.
De ilyen célom volt az, hogy az egyéni vállalkozásom mellé egy fejvadász céget is alapítsak, ami egy hónapja sikerült is. Most pedig az ezzel kapcsolatos célok kidolgozása van folyamatban, annak érdekében, hogy azok elérésére akcióterveket készítsek, hogy aztán lássam a heti bontásban elvégzendő feladatokat.
Számomra a sportolók ilyen tekintetben motivátorok, mert láttatják azt, hogy nincs lehetetlen. Természetesen nem könnyű minden nap ugyanolyan lendülettel és motivációval dolgozni a célunk elérése érdekében, de ahogy mondani szokták: a profit az különbözteti meg az amatőrtől, hogy az előző akkor is megcsinálja, hogyha nincs hozzá kedve. Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy én ilyen tekintetben tökéletes vagyok, be kell vallanom, hogy korántsem.
Nekem is vannak rosszabb napjaim, és van, amikor kimarad egy-egy edzés, vagy egy feladatot másnapra tolok, mert épp vagy a fáradtság is szintem magas, vagy a munka mennyisége túl sok. Viszont törekszem rá, mert azt gondolom, érdemes megnézni, hogyan is tudunk bajnokok lenni a saját életünkben. Mert ha sikerül, és miért ne sikerülne, akkor igazán büszkék lehetünk magunkra. És ez csak rajtunk múlik!
