„.. és akkor eljött a nap, amikor kevésbé volt kockázatos virágba borulni, mint bimbóként meghúzni magam…” Pető Rita szakértő szerzőnk folytatja cikk-sorozatát és újabb szabadon követhető, fejlesztő kihívások elé állít minket! Most az érzelmi évesről lesz szó.
Elmondhatatlanul szeretem a hivatásomat, csodálatos emberekkel találkozom, mindig szívem tele kíváncsisággal és szeretettel, amikor velük beszélgethetek. Hálás vagyok, hogy megosztják velem a gondolataikat, elakadásaikat, rejtett félelmüket, hálás vagyok, hogy egy biztonságos hely, személy lehetek számukra és mindig csodálkozva nézem, mennyi erő és szépség van bennük. Mindig kívánom, hogy egyszer úgy lássák magukat, ahogy én látom őket. Tele szeretettel, szépséggel, lehetőséggel, végtelen sok erővel.
A minap is volt egy beszélgetésem, engedélyt kértem, így mesélhetek a történetéről. A hölgy érzelmi evéssel küzdött, azaz számára az étel jelentette a jól megérdemelt jutalmat és elégedettséget. Bár tudta, hogy ez hosszútávon nem viszi őt előre és, hogy egyáltalán nem egészséges, ha dugig eszi magát, mégsem volt hajlandó lemondani erről az élvezeti szokásáról.
Nagyon sokan vagyunk még így szerintem, akik ugyan nem érzik jól magukat a túlsúlytól, sőt… mégis elzárkózunk attól a gondolattól, hogy felhagyjunk a túlevéssel, mert annyira hű társunk lett, hogy bizonytalanságot okozna a hiánya.
A tudatosság itt is segíthet. Rendben van, hogy érzelmi alapon nem a fejünk fog dönteni, de kellő gyakorlással, hidd el ez is menni fog és képes leszel másképp szemlélni.
Hozz egy papírt és egy tollat. Megvárom.
Majd tedd fel magadnak a kérdést: Mit veszítek akkor, ha felhagyok az érzelmi evéssel?
A hölgy, aki megkeresett például el sem tudta képzelni, mi okozna neki még örömöt az evésen kívül. Nem tudta, hogy mitől érezheti még jól magát.
Már a felismerés önmagában gyógyítóan hatott, majd a folyamatos beszélgetés és önfelvállalás, szembenézés és őszinte kapcsolata önmagával juttatta el oda, amikor azt mondta, hogy „olyan, mintha átprogramozták volna az agyam”. Rájött, milyen egyéb lehetőségei vannak, hogy jól érezze magát, elkezdte mással jutalmazni magát és idővel már nem is kívánta azokat az ételeket, mint korábban, de ha úgy alakult, akkor bűntudat nélkül meg tudta enni a csokis fánkját.
Tapasztalom, hogy nem is a kudarctól félünk igazán, hanem attól, hogy mi van ha sikerül elérni azt.
Mi van ha sikerül lefogynom? Ki vagyok én akkor? Mit fognak szólni, vajon elítélnek? Vagy akkor tényleg durva diétán kell majd élnem egész életemben? Hihetetlen milyen válaszokat nyit meg az az egyszerű kérdés, hogy valójában mi az előnye annak, hogy most ebben a helyzetben vagyok? „Mi az előnye a túlsúlyomnak?” „Mi a fogyás hátránya?”
Amikor felteszem valakinek ezt a kérdést gyakran a „Semmi.” válasz érkezik. Vannak, akik heteket is gondolkodnak rajta, míg a fenti válaszok megérkeznek.
„Elítélnek, hogy szép vagyok és egy szép nő nem lehet sikeres.”
„Drasztikus diétán kell, hogy éljek.”
„Ha lefogyok és máshol kudarcot vallok, akkor már nem okolhatom a súlyomat miatta.”
Valójában ezek a válaszok csak a fejünkben léteznek. tTapasztalatból mondom, hogy ez nincs így, másképp is lehet.
Bátorság és felelősség kell ehhez az úthoz tudom jól, hidd el, mégis csak bíztatni tudlak, hogy szeresd magad annyira, hogy teljes életet élj, hidd el, megérdemled a legjobbat, még többet is, amiről álmodni mertél. Számtalan nő van, akit láttam ráébredni a saját erejére és aki szembenézett ezekkel a kérdésekkel és a fejében lévő hiedelmekkel. Láttam, hogyan sikerül neki és mennyire élvezi azóta az életét. Nem vagy egyedül ebben sem, rengetegen küzdünk ezzel, de ha nekik sikerült, Neked is menni fog. Hiszek benned!
A kérdések kaput nyitnak. Tedd fel őket önmagadnak és nyílj meg a lehetőségeknek.
