A középiskolás, és különösen a 9. évfolyam matematika feladatai nem csak tananyagukban különböznek az általános iskolás tanulmányoktól, de az elvárt megoldási tempó is különbözik. Sok tanár sajnos nem szán elég időt az általános iskolás anyag ismétlésére, és nem mindig mérik fel, mennyire megalapozott a diákok tudása. Ebből aztán hosszú és kínkeserves viszony alakulhat ki a matematikával.
Az iskolaváltás nehézségei kamaszkorban
Amikor a gyermekünk általános iskolából középiskolába kerül, meglehetősen nagy váltás ez az életében. Nemcsak a hely lesz új, de az új osztályözösségben is meg kell találnia a helyét, valamint a tanárok is újak lesznek. Arról már nem is beszélve, hogy a tananyagot szinte minden tanár komolyan veszi, és immár egyik pillanatról a másikra középiskolás szinten kezdik el tanítani – és elvárni a tanulást – a diákoktól.
Ha hozzávesszük mindehhez, hogy a gyermek maga is átalakulásban van, gyermekkor és felnőttkor között, annak minden hormonális változásával egyetemben, beláthatjuk, hogy a szokásosnál érdemes egy kicsit jobban odafigyelni a gyermekünkre.
Milyen segítségre van szüksége gyermekünknek?
A gyermekünk ebben a nagy változási folyamatban olykor elveszve érezheti magát. Mivel már kamasz, próbálgatja a saját útját járni, olykor pont a szülővel szemben határozza meg magát, és nem egyedi, ha egészen sokadrangú számára a tanulás. Mindehhez érdemes türelemmel hozzáállni: az egyéniséggé válás hosszú évek kemény munkája. Mindazonáltal amikor a gyermek Krétáját figyelve azt látjuk, hogy a teljesítménye messze elmarad attól, amire képes lenne, érdemes odafigyelni, és a gyermekünkkel közösen új stratégiát kidolgozni.
Ha ugyanis gyermekünk valamiért nem sajátította el készségszinten az általános iskolai matekot, az alap számolási készségeket is beleértve – amiket menet közben egészen jól el lehet rejteni – akkor komoly nehézségekre számíthat középiskolában. A törtek, a negatív számok, de még a szorzótáblák is mind-mind olyan ismeret, melyeket szinte gépiesen, készség-szinten kellene már használni középiskolában. Ha azonban minden egyes részfeladatra külön-külön elmegy az energiája és az ideje a gyermeknek, nehezen fogja követni az új magyarázatokat, és nehezen is látja át az egészet.
A matematika tanításának folyamatát úgy tudjuk elképzelni, mint egy vár vagy egy hatalmas épület felépítését. Ugyancsak szilárd alapok kellenek, hogy a sok-sok szintet megtartsák, és nem lehet a tetőt rátenni az épületre, ha a falak folyton omladoznak. Hasonlóképpen, ha a gyermeknek nem mennek az alapok, akkor a bonyolultabb, több részből álló, és logikus gondolkodást igénylő feladatokba bele fog törni a bicskájuk, és folyamatosan le lesznek maradva.
Az alapok hiánya lemaradást, a lemaradás kudarcélményt, a kudarcélmény pedig még nagyobb szakadékot fog eredményezni közte és a matematika között. Pedig a matematika egyrészt érettségi tantárgy, másrészt a való életben is meglehetősen sokszor van rá szükségünk. Gondoljunk csak arra, hogy matekra nem csupán a fizetés tárgyalásánál, de a saját megtakarításaink, céljaink, építkezésünk, esetleg a hivatásunk, foglalkozásunk során is támaszkodunk. Ma különösen nagy kereslet van a műszaki értelmiségre, amely otthon van nemcsak kultúránk alapműveltségében, de a matematikában, fizikában vagy kémiában is.
Hogyan tudunk segíteni szülőként?
Gyermekünknek elsősorban egy biztos háttértámogatásra van szüksége, még ha nem is vallja be se magának, se nekünk. Szüksége van rá, hogy bízzunk benne, és elhiggyük, hogy képes az elé kerülő kihívásokat megoldani.
Amennyiben úgy látjuk, hogy “helyzet van”, és gyermekünk segítségre szorul matematikából, érdemes vele őszintén elbeszélgetni – nem is elsősorban az iskoláról, hanem róla: a saját gondolatairól, vágyairól, terveiről. Együttműködni kamaszként csak úgy tudunk, ha ő is benne van, ha közösen alkotjuk meg a szabályokat.
Ha fiunk vagy lányunk belátta, hogy érdemes felzárkóznia, nyugtassuk meg: sokkal rövidebb ideig fog tartani, mint gondolná, ha egy jó felzárkóztató anyaggal készül. Hiszen ahol lemaradt, az talán évekkel azelőtt volt, most már pont annyival érettebb és a gondolkodása is fejlettebb: néhány hét vagy hónap alatt képes behozni a lemaradását, és újra megtanulni a törteket vagy a százalékszámítást, de akár a szorzás-osztást is. Mikor pedig már az alapok készségszinten mennek, többé nagy valószínűséggel nem fog neki problémát okozni az, hogy felzárkózzon az új anyagnál, és ne gyötrelemnek, de jóleső kihívásnak élje meg az elé adott feladatokat.
Mindehhez persze szükséges lehet egy szakember segítsége, hogy tudjuk, pontosan hol akadt el, és egy jól átgondolt anyagra, amivel célzottan fezárkózhat. Mikor pedig megvan, hogy mit kellene megtanulni, akkor érdemes rendszeres időközönként, belátható időre (mondjuk 30 vagy 40 percre) leülni, és gyakorolni addig, amíg nem megy.
Milyenek a jó tanulási körülmények?
Ahhoz, hogy bárki megfelelően tudjon dolgozni, néhány alapfeltételnek teljesülnie kell, tudjuk ezt jól a saját munkánkból is. Különösen igaz ez a gyermekekre, kamaszokra, akik még csak most tanulják a rendszerességet, most tanulnak gondolkodni, tanulni, koncentrálni.
Ahhoz, hogy abban a bizonyos délutáni felzárkózó tanulásban hatékonyak tudjanak lenni (akár egy egész napos megterhelő iskolai nap után), oda kell figyelnünk arra, hogy a gyermekünk eleget aludjon. Ne hagyjuk, hogy éjszakába nyúlóan képernyő előtt üljön, ez ugyanis nem csak rövid távon, de hosszabb távon sem előnyös sem az alvásritmusára, sem a szociális képességeire. Egy kamasznak amúgy is meglepően sok alvásra van szüksége, de az iskola nem teszi lehetővé a hosszú reggeli alvást – érdemes ezért korán lefeküdni.
Gondoskodjunk megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékról a mindennapok során. Természetesen nagy kihívás egy családnak jó és minőségi ételeket enni naponta háromszor vagy többször, mikor sokszor csak elvétve ül le a család közösen enni. Mégis, a fizikai jóllétet és az agy koncentrálóképességét befolyásolja, hogy mit eszünk, ezért ha tehetünk, együnk főtt ételt minél gyakrabban.
Mivel a serdülők természetüknél fogva általában folyton éhesek, gondoskodjunk egészséges nassolnivalókról az étkezések között. Felejtsük el a bolti kekszeket és csipszeket, üdítő italokat: legyen mindig kéznél egy-egy adag aszalt gyümölcs, olajos mag, vagy egyéb egészséges rágcsálnivaló, feleslegesen sok cukor és só nélkül.
És végül ne felejtsük el, hogy az agy szeret “lubickolni” a vízben: figyeljünk magunkra is, gyermekünkre is, hogy megfelelő mennyiségű tiszta vizet vagy cukrozatlan teát, üdítőt fogyasszunk.
Mindezek az intézkedések nem csupán a matematikajegyek javulását hozhatják el, de járulékos hozadékként megszerettethetik a gyermekkel a matematikát, rászoktatják egy működő tanulási rendszerre, és a gyermekünkkel való kapcsolatunk is erősödik. Arról nem is beszélve, hogy nem fogják a matekjegyei akadályozni abban, hogy olyan irányban tanuljon tovább, amihez kedve lenne. Ne a matekos hiányosságain múljon a karrierje!
