Mindig rádöbbenek, hogy mennyire fontos az önismeret, és az, hogy valaki tényleg éljen is azzal a temérdek lehetőséggel, amit ma az ezzel foglalkozó terápiákon, workshopokon, előadásokon meg lehet találni.
Sokszor találkozom olyan emberekkel, akik saját magukat a megingathatatlan tökéletességnek gondolják, meg vannak győződve róla, hogy minden rendben van az életükben, csak valahogy most épp nem megy úgy. És az a „most épp” tart 10 éve. Észre sem veszik, hogy mennyi tüske van rajtuk, és a mindennapi kommunikáció során kit mennyire bántanak meg, mert már tele vannak tüskével, és nem tudnak mást, mint szúrni.
Gondold el, hogy találkozol valakivel. Egy kedves, nyitott emberrel, aki közelíteni szeretne feléd, és ahogy közelít, mindig megszúrja őt egy-egy tüske, ami belőled fakad. Téged pedig a saját tüskéid bökdösnek, és nyomnak befele, ahogy ő hozzádér, hiszen felelevenítik az éppen érintett tüskéhez kapcsolódó negatív tapasztalataidat, félelmeidet. Mindenkinek fáj.
Minden bántást, haragot, bármit, amit az életed során negatív élményként éltél meg, az a sok tüske képvisel, amit magadon hordasz, láthatatlanul.
A másokkal való kommunikáció során pedig ezek a tüskék érzékelhetővé válnak. Szavakkal, tettekkel, gondolatokkal sértesz, szúrsz, és nem engedsz közel. Te szenvedsz attól, hogy magányosnak érzed magad, aki pedig nyitna feléd, őt az zavarja, hogy nem tud közeledni.
Képzeld csak el! Hogyan tudsz megsimogatni egy kaktuszt? Hogyan tudsz közelkerülni hozzá?
Ahhoz, hogy meg tudd simogatni, le kéne vedlenie a szúrós tüskéit, és akkor megközelíthetővé válna.
Játsszunk egy kicsit, hunyd be a szemed pár pillanatra, és képzeld el, hogy kaktusz vagy. Nézd meg magad minden oldalról, és figyeld meg, hogy milyen kaktusz vagy? Mekkora vagy, és mennyire vagy tüskés?
Ha úgy érzed, le is rajzolhatod. Érdemes megfigyelned az alkotásodat, és saját szimbólumaidhoz egy-egy életeseményt kötni.
Mennyi bántás, sértés, harag, elfojtás, meg nem értés, akarás, küzdés, elutasítás van benned, amely kaktuszként reagál a külvilágra?
Ki tudja ezt megszüntetni? Ki tudja a tüskéidet kiszedni? Csak Te magad!
És itt van az első számú hibalehetőség, hogy a felismerés, ha meg is van, hogy fáj, és másnak is fájdalmat okozok, akkor is azt várom, hogy a másik szedje ki a tüskéimet. Ez lehetetlen feladat. Mivel neki is van tüskéje, elég azzal foglalkoznia, és azon dolgoznia.
Ha pedig két kaktusz találkozik, akkor mi történik?
Maximum egymás mellett élhetnek, de közel sosem kerülhetnek egymáshoz, mert annyira szúr mindkettő, hogy meg sem próbálják a közeledés lehetőségét.
A megoldás? Tüskebontásra fel!
A környezeted és Te magad is sokkal harmonikusabb leszel, és hidd el, nagyon sokat segít az is, ha legalább tudod, hogy milyen problémát képvisel egy-egy tüske rajtad, honnan jött, mikor és mekkorára növesztetted?
Ne ijeszd el az embereket magad körül csak azért, mert a múltban volt egy-egy sérelmed, mert valaki megbántott, és úgy gondolod, hogy ezentúl mindenki ezt fogja tenni veled.
Légy nyitott, és dolgozz magadon!
Ha ismered önmagad, sokkal nagyobb türelmed lesz magad és mások irányába is. Meg fogod érteni, hogy mindenki jön valahonnan, mindenki cipel egy bőröndöt magával, amiből jó lenne kipakolni. Talán már régóta húzza a súlya a vállát, vagy épp meg sem nézte, hogy mit is cipel. Mindig csak pakol bele, és már el sem fér a sok felesleges holmi.
Ha nem nézed meg, hogy mi van a bőröndödben, és nem szortírozol néha, akkor könnyen bezárkózhatsz. Szúrós leszel, csipkelődő, és nem lehet hozzádférni.
Ne legyél ilyen! A legjobb felderítési módja annak, hogy észrevedd, hogy talán benned is elég sok tüske van, ha megnézed a külvilágodat, a hozzád közelálló embereket. Minden, ami bennünket körbevesz, a belső világunkat tükrözi. Nézd meg, hogy tud-e valaki kapcsolódni hozzád? Milyen típusú emberek kapcsolódnak hozzád? Nekik milyen elakadásaik vannak? Vannak barátaid, akikkel jól érzed magad? Van legjobb barátod, aki mindent tud rólad? Vagy netán magányos farkasként haladsz az úton, mondván, hogy Te így érzed jól magad?
Könnyen megnyílsz mások felé? Rugalmas a lelked, vagy berögzült nézőpontok mentén mindig ugyanott kötsz ki?
Ezek mind-mind rólad jeleznek! Érdemes erre időt szánni, és kigyomlálni a nem odavaló dolgokat, és kiszedni magadból a tüskéidet!
Mennyivel jobb érzés, amikor könnyedén tudsz másokhoz kapcsolódni, amikor örömmel tölt el a másik ember személyisége, és örömmel fedezed fel benne a különbözőségeket. Ha könnyű vagy, ha nem szúrsz, másként közelít hozzád a többi ember is. Hidd el, megéri a befektetett munka, hiszen csak nyerhetsz általa!
Ha nem megy egyedül, akkor pedig kérj segítséget! Bátran!
Művészetterápiás egyéni alkalmaimon a saját szimbólumaidat tárjuk fel, fejtjük meg, és szedjük ki a tüskéidet!
