Szeretnénk kedvezni párotoknak, férjeteknek, gyereketeknek és édesapátoknak. Ez az írás, most nekik szól…. Csak egy betű, de micsoda különbség! Te a hős- vagy az ősember mintáját követed? Elsőre egyértelműnek tűnhet, de vajon tényleg az? Te hős vagy, vagy inkább az ősi minta szerint élsz?
A Wikipedia szerint a hős szó „leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, aki egy történet (…) rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége. Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni (hősies cselekedetek), amelyekről híressé válik. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is.
A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának.
A történetekben a hős rendszerint a gonosz szereplővel („negatív hőssel”) kerül konfliktusba, és felette győzedelmeskedik. (…) A jó és nemes tulajdonságai mellett a hősnek, különösen a tragédiában, lehetnek komoly hibái is, amelyek a bukásához vezetnek.”
Egyrészt darabjaira lehetne szedni a fenti sorok minden szavát és betűjét. Ide lehetne másolni a meghatározás többi aspektusát is, de nem ez a lényeg, ezért nem teszem.
S most nézzük meg, mit is jelenthet az ősember, mint főnév. A Wikiszótárban ez áll róla: „1. Régi korok embere, aki testfelépítésében megelőzte a ma élő embert; a történelmi ókor előtti kor embere, aki az őskorban élt a földön. 2. Átvitt értelemben: durva ember, aki kitűnik nagy erejével, szenvedélyes természetével vagy félelmes külsejével, és a közösségbe nehezen illeszkedik be.” Itt sem végzek mondat- illetve mély tartalomelemzést. S nem is a cizellált különbözettétel a lényeg a két definíció közt.
A fő vonalak ugyanis hasonlítanak. Mindketten kitűnnek erejükkel, bátorságukkal, különlegességükkel – nyilván a saját koruknak megfelelően.
Megküzdenek a gonosszal, az ellenséggel. Mindkettőnek vannak jó tulajdonságai és hibái is. A hős azonban önfeláldozó tettet hajt végre, míg az ősember nem. A mai férfi gyakran hős akar lenni. A munka hőse. A család hőse. A nemzet hőse. A saját gyermekkorában megálmodott hős. Valaki, aki saját testével áll oda és hajt végre (hős)tettet. De ebben az önfeláldozásban, ahogy a szó maga is mondja, feláldozza önmagát. Ma már nem abban a korban élünk, ahol a fizikai önfeláldozással váltunk meg életeket, nemzeteket, a világot.
Ma azzal tehetjük a legtöbbet, ha tiszta és nemes önmagunkat adjuk, a legjobb szándékunk szerint teszünk a jó ügy érdekében. Úgy, hogy közben megtartjuk önazonosságunkat is.
Mert mire megy a világ hős családapákkal, akik a munka oltárán áldozzák fel magukat, miközben gyermekeik apaminta nélkül nőnek fel? Mire megy a világ a munka hőseivel, akik párkapcsolat és család, gyermekek nélkül öregszenek meg?
Nem azt mondom, hogy ne dolgozz, csak annyit, hogy ésszel élj.
S most vizsgáld meg az ősembert. Amikor a családjának, a közösségnek egy mamutnyi élelemre volt szüksége, annyit ölt meg. Hazavitte, s a többi időt már a családjával, a közösségben töltötte. Nem ölt le 2-3 mamutot, csak azért, hogy legyen. Persze ha a gyermekeidnek gyűjtesz vagy a nyugdíjas éveidre, érthető. De vajon mindent meg kell-e adnod a gyermekeidnek, maximálisan? Lesz-e egyáltalán örömük abban, hogy maguk szereztek valamit (lesz-e egyáltalán motiváció, hogy szerezzenek, megdolgozzanak kicsit ők is valamiért). Mert a cél igenis kitartást és örömet ad. S vajon tudod-e majd élvezni a nyugdíjas éveidet? Nem csak azért, hogy megéled-e azt a kort, hanem hogy meg tudod-e majd élni a pillanatot, annak varázsát?
A hős és az ősember útja persze csak kettő a sok közül. De fontos üzenettel bírnak a mai Férfi számára.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach (www.denesevi.hu)
