Tesszük fel a kérdést sokszor ismerőseinknek, kollégáinknak, barátainknak? De vajon tényleg komolyan gondoljuk? Várunk rá őszinte választ? Mi van akkor, ha a szokásos, köszönöm, jól helyett elkezd mesélni? Ha valami jó vagy esetleg rossz történt vele, és azt megosztaná velünk? Lenne rá időnk meghallgatni? Energiánk, hogy odafigyeljünk rá? Esetleg a végén tanácsoljunk valamit megoldásként, vagy elég, ha csak figyelmesen meghallgatjuk, mondjuk egy telefonbeszélgetés alkalmával, amikor épp belecsörögtünk egy helyzetbe, amit meg- vagy épp csak kibeszélne? Annyi minden lehet, ami egy őszinte hogy vagy kérdésre kibuggyanhat valakiből.
Itt van például a hogyan tovább. Eddig betartottuk a szabályokat, amiken most lazítanak. Ezek után a bolti maszkviseléssel már meg is tettünk mindent, hogy elkerüljük a vírust? Esetleg maradjunk még otthon, amíg lehet/tudunk? Meglátogathatjuk a nagyszülőket, akik szintén karanténban vannak 3 hónapja, vagy ugyanúgy a kerítésen át adjuk be a nekik vett élelmiszer csomagot?
Elmehetünk már étterembe, kondi terembe és uszodába,
vagy csak nyitott kerthelységbe és strandra merészkedjünk? Mehetünk idén nyaralni? Ha igen, hova? Belföldre vagy külföldre? Egy nagy odafigyeléssel fertőtlenített, de zárt étteremmel rendelkező szállodába, vagy inkább egy kempingbe, ahol bár lehet, hogy a higiéniai szint alacsonyabb, de mégis kevesebb ember jut egy négyzetméterre.
Hogy alakul a munkád?
Lesz lehetőséged továbbra is home office-ban dolgozni, vagy be kell menned az irodába? Változott-e a munkaköröd vagy a feladatod mennyisége a vírusnak köszönhetően? Milyen a hangulat a cégednél? Pozitív, jövőbe tekintő, és a vírusos időszakot fejlesztésekre használták, vagy épp kárfelmérés zajlik? Hogy érzik magukat a kollégáid? Beszélt a főnököd neked a terveiről? És hogy azzal kapcsolatban, mit is vár el tőled pontosan? Te ezt tudod, és képes is vagy megcsinálni, vagy csak azért állsz neki, mert muszáj? Egyáltalán, számítanak rád a munkahelyeden, vagy kell másikat nézned?
A családodban volt-e feszültség az összezártság miatt,
vagy épp, hogy jól jött egy kis együttlét és közösen töltött idő? Sikerült-e megegyeznetek egy napi rutinban, hogy működjenek a mindennapok, vagy ad-hoc jelleggel oldottátok meg az épp aktuális feladatokat? A házi munka újra elosztásra került, vagy maradt minden a régiben? Tudtál a gyerek mellett dolgozni, ő meg melletted tanulni? Mi volt a pozitív hozadéka ennek az időszaknak?
Megannyi kérdés egyben: Hogy vagy?
Szöveg: Szemán Zoltán – karrier coach, tanácsadó (www.karrier-coach.hu)
