A történelemből jó pár olyan példát ismerünk, amikor egy-egy újító gondolatot vagy technológiai vívmányt osztatlan siker helyett üldöztetés fogadott. Prófétáink ma is vannak, ám annak ellenére, hogy felvilágosultnak tartjuk magunkat, ugyanúgy hajlamosak vagyunk kételkedni az újdonságokban, mint régen. A hétköznapokban ráadásul saját magunkon is tapasztalhatjuk a változások okozta stresszt. De miért félünk ennyire a változástól és hogyan küzdhetjük le az ezzel kapcsolatos ellenérzéseinket?
A félelem evolúciós okai
Változásokra márpedig szükségünk van: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy evolúciós fejlődésünk során az bizonyult a legsikeresebbnek, aki a legjobban alkalmazkodott a környezeti változásokhoz. Azonban az új megoldások keresése cseppet sem veszélytelen: az, aki innovátorként elsőként lép, könnyen bajba kerülhet.
Éppen ezért – akárcsak őseink – félelmet, stresszt élünk át, ha változást tapasztalunk. Gondoljunk erre pozitívumként!
Ez az érzés jelezhet egy esetleges veszélyforrást és ez figyelmeztet minket arra, hogy jól gondoljuk át, rálépünk-e a járatlan útra. Ha innen nézzük, a változásokkal kapcsolatos stressz valójában nagyon is hasznos számunkra.
Mindenkinek megvan a helye
Ágoston László szerint minden embertípusnak megvan a helye a társadalomban, a progresszívabbak a fejlődésért, a konzervatívabbak az emberi együttműködésünk alapjainak megszilárdításáért felelősek. „A kétféle embertípus nem élhet egymás nélkül, és valójában feladatuk is, hogy együttműködjenek, hiszen így jön létre a társadalmi egyensúly” – mondta el. „Az igazi innovátor személyiségek hatalmas értéket adnak közösségeinknek, azonban az, aki újat gondol, újat tesz vagy új technológiával kísérletezik, mindig kockázatot vállal. Érdemes erre gondolnunk akkor, amikor újító megközelítéssel találkozunk.”
Hogy álljunk hozzá?
Stressz, bizonytalanság, félelem, izgalom – könnyen eluralkodhatnak rajtunk ezek az érzések, ha valamilyen hirtelen változással vagy új helyzettel találjuk szemben magunkat. Ágoston László szerint érdemes úgy gondolnunk ezekre az érzésekre, mint számunkra hasznos figyelmeztető jelekre – ha így éljük meg őket, máris könnyebben fogunk túllépni rajtuk.
„Ha mi magunk szeretnénk pozitívabban állni a változásokhoz, gondoljunk úgy az életünkre, amelyben szabad hibázni és szabad kísérletezni.
Tudatosítsuk magunkban, hogy vannak olyan emberek, akik másképp gondolkodnak, mint mi és kihívást látnak abban, amiben mi megnyugvást szeretnénk találni. Ha pedig mi magunk vagyunk innovátorok, legyünk kitartóak akkor is, ha környezetünk elsőre nem nyitott az ötleteinkre” – tette hozzá.
