Kemény mondat. Nehéz szituáció. Te pedig benne vagy, nap mint nap. Mindent megteszel, hogy mosolyt láss az arcán és érezd, hogy elégedett. Extra energiákat fektetsz abba, hogy azt csináld, amit Ő elvár, úgy viselkedj, ahogy az neki tetszik, olyan dolgokkal vedd körül Őt vagy lepd meg, amit szeret. Lényed teljes fókuszával azt pásztázod, hogy Neki mire lenne szüksége. Ki sem kell mondania, mert te tudod, érzed, látod, megteszed. Saját erődön felül is.
A boldogságmorzsákból élsz, amit Ő ilyenkor eléd szór. Amikor – csak egy rövid időre ugyan – de valahogyan mégis sikerül boldogságot csempészned az életébe. Mert ezeken a pillanatokon kívül lehet, hogy nem sok adatik meg nektek a hétköznapokban. Ezért te folyamatosan igyekszel, hogy minél többet varázsolj ebből az életetekbe.
De kérdem én: ebben a sztoriban hol vagy te? Mire van (lenne) neked szükséged?
Meg tudod egyáltalán fogalmazni, hogy te mit szeretnél saját magad számára? Mik a te igényeid? Azoknak mikor tettél eleget utoljára? Mikor csináltál legutóbb valami olyat, amit csak önmagadért tettél, a saját boldogságodért? Mi az, amit téged feltölt? Mikor szántál igazán időt magadra legutóbb? Milyen gyakran szokott lenni minőségi én-időd? Egy ilyen helyzetben ezt felejtheted el. Az én-időt és hogy törődj saját magaddal, hogy önmagadnak is adj valamit. Annyira Őt akarod boldoggá tenni, hogy mindent és mindenkit beáldozol ennek oltárán. Önmagadat is. Aztán jön a mondat: „Bármit csinálok, nem tudom a páromat boldoggá tenni…”
Akkor most sajnos van egy rossz hírem, nem is fogod tudni boldoggá tenni. Soha.
Csak úgy szólok. Mert a párod boldogsága nem a te feladatod. Kedvesnek lenni a párodhoz, kedveskedni neki, kifejezni felé a szeretetedet, az a te feladatod. De az, hogy Ő boldog lesz-e, nem ezeken és nem rajtad múlik.
Mindenki a saját boldogságáért felelős.
Ezt felejtik el nagyon sokan. Ha valaki nem boldog önmagától, nem tesz saját magának a boldogságáért, csak kívülről várja mindig, az egy hihetetlenül megterhelő ördögi kör. Neked is, aki boldoggá akarod Őt tenni, és Neki is, aki tőled várja. Ez így nem fog működni. Soha. Évekig, évtizedekig, egy életen át lehet játszani ezt a játszmát. De sokkal hasznosabb, ha felismered, hogy tulajdonképpen soha nem változott semmi. Hiszen a kívülről érkező boldogság elfogy. Az a szeretetbonbon. Bekapsz egy falat csokit, finom, édes, elolvad, elfogy. Aztán jön a vágyakozás a következőre. Pont ez a helyzet a kívülről érkező boldogság adaggal. Nem épül be, elmúlik és jön a sóvárgás. Ez pedig mindkét félnek pusztító lehet hosszú távon.
Ha egy ilyen párkapcsolatban vagy, a legjobb, amit tehetsz, ha a fókuszodat visszairányítod saját magadra.
Kezdj el végre foglalkozni a saját szükségleteiddel, csinálj olyan dolgokat, amik téged töltenek, és Tőle függetlenek. Ha önmagaddal fogsz foglalkozni, visszatér az elvesztett erőd és nem utolsó sorban emelkedni fog az egészséges, belső, szilárd önbizalmad is. Mutasd meg Neki a saját példádon keresztül, hogy hogyan tud valaki felelősséget vállalni a saját boldogságáért. Őt nem tudod megváltoztatni, Őt nem tudod boldoggá tenni, de a példa megmutatásának hatalmas ereje van. Ez biztos, hogy hatni fog rá is, még ha nem is tudatosan.
A szeretetbononokról bővebben a Dóri blogján lévő „A szeretetbonbonok veszélye” című bejegyzésben olvashatsz.
Dóriról és a Holistic Coaching Therapy -ról többet megtudhatsz a www.hctmethod.com oldalon, kövesd őt Facebookon és Instagramon.
