Egyre több Férfival találkozom, aki részben vagy egészben egyedül marad a gyermekeivel. Az anyák elmennek boldogságot és szabadságot keresni. Másutt. A gyerekek nélkül. Elmennek újra megtalálni elveszett önmagukat, új társukat, hivatásukat, elvesztegetett fiatalságukat. Hátrahagyva a családot, de legfőképp a gyerekeiket. Persze vissza-visszanéznek rájuk, hogy azon a láthatatlan köldökzsinóron némi tápanyagot biztosítsanak.
Döbbenten állok a jelenség előtt.
Anya. Egy Nő, aki gyermeknek adott életet saját testéből.
Anya. Aki feltétel nélkül képes szeretni gyermekét.
Anya. Aki a biztonság, elfogadás és szeretet elsődleges külső forrása a gyermek számára (bocs, fiúk).
Elvileg.
A társadalmunk megtanult az évtizedek során alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, amikor az édesapa hagyja el a családját. Megszokottá, és lassan elfogadottá vált. Sajnos. Kialakultak rá gyakorlatok: gyerektartás, láthatás.
Azok a „rohadék pasik”, akik „félredugnak”, fizessenek, és fizessenek meg mindazért a fájdalomért, amit okoztak. Szankcionálni kell őket. Mennyit hallottam. Tisztelet a kevés kivételnek, mert van ám.
S most a másik fél ül nálam terápián. Nem egy, nem kettő. Furcsa. Egyik sem szidja a másik felet. Próbálja megérteni. Próbálja a gyerekeit menteni. A lelküket védeni. Biztonságban tudni a folyamat alatt őket. Férfiként megpróbál jó Anya is lenni…
Hogy van ez? Hogy van, hogy eljutott a társadalmunk oda, hogy már nem csak nehéz sorsú leányanyák hagyják el gyermekeiket?
Az „enyéim” feleségei nem drogoznak, nem árulják a testüket, nem a szegény sorról jöttek, nem bántalmazottak. Egyszerűen önmegvalósítanak, a boldogságot keresik, új életet kezdenek.
Csak egy dolog hibádzik az egészben: a gyermek.
Már Apa távozását is nehezen dolgozza fel egy gyermek, hát még Anyáét. Azét az emberét, akinél szorosabb kapcsolata talán sosem lesz (akkor is, ha idővel ez a kapcsolat sérül, megkeseredik). Akinek testében növekedett. Akitől az ősbizalmat tanulta, tapasztalta. Azért is hívják anyai szeretetnek. Mert az tényleg valami más.
Férfiak, Apák! Ha érintve vagytok, tudnotok kell, nem vagytok egyedül.
Sajnos. Nem kell Anyává válnotok, mert nem ez a dolgotok, és sosem menne. S hogy mit lehet tenni? Nincs egyetemesen jó megoldás. Minden család, minden személyiség, minden élethelyzet más. De kitartás! Hátha gyorsan elmúlik, mint a nátha.
Terapeuták, kész, tűz, rajt! Újabb kihívások egy feje tetejére állt társadalomban.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach – www.denesevi.hu
