Aki benne él, tudja, a vállalkozói lét kegyetlen, a talpon maradás maximális odafigyelést, teljes embert kíván. Így könnyen megeshet, hogy a munka olyan szinten hajtja uralma alá egy ember életét, hogy minden más terület kiszorulni kényszerül belőle.
A számos szerep közül, amelyek összessége alkotja énünket, egyetlenegy marad, amelyik azt szajkózza folyvást: csinálni, csinálni! Azonban az így elért siker instant, hosszú távon a pofon elkerülhetetlen. Vicsápi Natália tudatosságtanító, változásnagykövet, a Nati Method megalkotója azt a küldetést vállalta, hogy saját életútjának tapasztalatait felhasználva segít megtalálni az embereknek az egyensúlyt, és ezáltal megvalósítani egy egészséges, boldog életet.
Sok vállalkozó éli úgy a mindennapjait, hogy kizárólag a munkára fókuszál, és közben az élet más területei mellett észrevétlenül elsuhan. Megfeledkezik róla, hogy ő nem csupán az üzletében a vezető, de amellett gyermek, barát, szülő, házastárs vagy éppen szerető is egyben. Azáltal, hogy a hivatása miatt az összes többi szerepéről lemond, tulajdonképpen elveszíti önmagát.
„A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen téves út. 30 éves koromra nyomdatulajdonosként a szakma csúcsára értem. 2010-ben Az Év Vállalkozónője díjat nyertem el, két évvel később pedig Az Év Szlovák Nője díjjal jutalmazták a tevékenységem. Mindenem megvolt, amit kemény és kitartó munkával egy ember elérhet. Azonban rá kellett jönnöm, hogy a boldogság nem vehető meg eredményekkel, hiszen minden sikerem ellenére nem éreztem magam sem elégedettnek, sem boldognak. Amikor pedig üzletasszonyként mindenemet elveszítettem, teljesen összeomlottam, mert mindaddig a teljes lényemet annak az egy szerepkörnek rendeltem alá. Sem a családom, sem a barátaim, de még saját magam sem voltam képes megütni azt a fontossági szintet, amit a munkám jelentett” – emlékezett vissza Vicsápi Natália tudatosságtanító, változásnagykövet, a Nati Method megalkotója.
Nem változtatunk, amíg nem fájnak eléggé a pofonok
Elmondása szerint a Nati Method akkor képes ébresztőt fújni, és visszaterelni a helyes útra, amikor valaki eljut arra a pontra, hogy bár szép eredményeket ér el, mégsem elégedett, körülötte az emberek kiégnek, menekülnek tőle, a családjában a munkamániája állandó feszültségeket szül, esetleg egészen addig megy, míg egy súlyosabb betegség rá nem ébreszti, hogy nem lehet tovább halogatni a változtatást.
„Számomra az jelentette a pofont, hogy a vállalkozásaim tönkrementek. Akkor kezdtem el tudatosan kutatni az okokat és a következményeket, ami izgalmas felfedezésekhez vezetett. Ezt szeretném megosztani minél több emberrel, hogy lehetőség szerint időben kanyarodjanak le a sehova nem vezető útról és vegyék észre, milyen sokszínű a világ, benne pedig ők is, ismerjék meg önmagukat, a valódi igényeiket és vágyaikat, majd azok szerint éljenek tovább” – emelte ki Vicsápi Natália, aki immár öt éve segíti az embereket különböző programjai során.
Miért nem vagyunk képesek megélni a boldogságot?
A Nati Method egyik alapköve, hogy amikor leszületünk erre a világra, gondok, negatív gondolatok, elvárások, frusztrációk nélkül vagyunk képesek megélni minden tapasztalásunkat, nincs semmi, ami a boldogságunk útjába állhatna. De mi változik meg bennünk, mire felnövünk?
Amikor megszületik egy gyermek, a szülők boldogságban úsznak – egy ideig. Aztán törvényszerűen felülkerekedik bennük az aggodalom – elég lesz-e a pénz, tartós lesz-e az egészség, képesek lesznek-e megvédeni az utódjukat –, és a pozitív érzelmek helyett erőteljes negatív érzések uralkodnak el rajtuk. A gyermek mindezt érzékeli, de nem érti az okát. Ő boldog lenne, szárnyalna, de a szülei borúsak, szorongóak. Ennek hatására hamarosan érzelmileg bezárkózik, és mivel elismerésre vágyik, elkezdi az ő mintájukat követni. Ekkor történik a tragédia, mert innentől kezdve a megfelelési vágy miatt lemond a saját álmairól, szépen fokozatosan elveszíti önmagát és az esélyét arra, hogy felnőttként boldog életet éljen.
„Azért nem vagyunk képesek boldogok lenni, mert nem a saját életünket éljük, hanem a szüleink, illetve a társadalom elvárásai alapján működünk és kialakítunk magunknak egy mókuskereket, ahol, mint egyének, szépen el is veszünk. Sajnos ma még ott tart a világ, hogy pofonra van szükség ahhoz, hogy egy picit lelassítsunk és fel tudjuk magunknak tenni azt a kérdést, hogy akkor ki vagyok én, mi az, ami őszintén boldoggá tenne.” – avatott be a változásnagykövet.
