“Belgiumban bevezették a 4 napos munkahetet. Kezdetben a munkavállalók maguk dönthetnek az új munkarendről: ha a négynapos munkahetet választják, hat hónapig lesz érvényes a döntésük, de eközben sem lesz kötelező minden héten öt helyett négy napot dolgozni. Ezután lehetőséget kapnak, hogy értékeljék a tapasztalataikat, és szabadon visszatérhetnek az ötnapos munkahétre, ha szeretnének. Az új szabályozás értelmében a jelenlegi, 38 órát lehet öt helyett négy nap alatt teljesíteni.” (hvg)
Ezzel a kezdéssel jelent meg cikk nemrég, amely elgondolkodtatott. 38 óra az napi 9 és fél órát jelent négy napon keresztül. Azt gondolom, hogy vannak olyan, nemcsak multinacionális cégnél dolgozó magyar munkavállalók, akik ezt holnap aláírnák, mert ők naponta dolgoznak 9-10 órát munkahelyükön, teszik ezt heti 5 nap, legtöbb esetben kifizetetlen túlórákkal.
Megvallom őszintén, amikor ezt a témát választottam és a fenti cikket elolvastam, én elsőre arra gondoltam, hogy a négynapos munkahét, az négyszer 8 órát jelent. Gondoltam ezt azért, mert legutóbb láttam egy kisfilmet a LinkedInen, ahol egy svéd vállalkozó a saját cégében bevezette a 32 órás munkahetet, amely időt a dolgozók tetszés szerint tölthettek le. Bármelyik napot kivehették szabadnapnak, vagy a napi 6,5 órával abszolválhatták a munkaidőt – ugyanúgy 40 órás fizetésért. A munkavállalók 2 hónapos felkészülési időt kaptak a tulajdonostól, majd elkezdődött a próbaidőszak. Volt, aki rövid hetet csinált és pénteken nem ment be, más a szerdát vette ki, így két nap munka, egy nap pihenés, két nap munka és két nap pihenéssel töltötte a hetet, egy harmadik munkatárs pedig élt a 6,5 órás munkanappal, így kényelmesen el tudta vinni a gyermekét az iskolába, amit követően pedig rohanás nélkül ért oda érte. A bevezetés után néhány hónappal azt vették észre, hogy rövidültek az e-mailek, lényegretörők és rövidebbek lettek a meetingek, hatékonyabban kezdtek el dolgozni a munkavállalók, aminek következtében fél év múlva 7% os növekedést ért el a cég…
Nálunk Magyarországon sajnos még a 6 órás foglalkoztatásra – 6 órás fizetésért (!) – is kevés cég nyitott, pedig, mint a fent említett példa is mutatja, van hogy ez alatt hatékonyabban dolgozik a munkavállaló, hogy aztán a szabadidejét családjára, pihenésre, saját magára, vagy épp a hobbijára fordítsa, hogy azt követően kipihenten menjen be újra az irodába.
Ha a munkáltatókat kérdezném, nagy részük nem bízna ebben, hogy ez sikeres lehet, miközben karrier coachként azt gondolom, hogy az emberek azt hozzák ki magukból amilyen bizalmat kapnak. Vagy még jobbat. Erre jó példa, hogy Amerikában van olyan cég, ahol éves szinten korlátlan szabadságot vehet ki a dolgozó, amit aztán vissza mértek, és azt tapasztalták, hogy a munkavállalók így kevesebb napra mentek szabadságra, mint a nekik törvényileg járt volna.
Természetesen nem arról van szó, hogy ezt holnaptól be lehet vezetni, mint ahogy a fenti példa is mutatja, volt egy 6 hónapos próbaidő, de a svéd példánál is két hónapig készültek az átállásra. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy a munka-magánélet egyensúly megteremtése nem csak a dolgozó pihenésére és kikapcsolódására szolgál, hanem ezáltal a hatékonysága is nő, amiből viszont a munkáltató profitál.
