Augusztus végén elkezdünk készülni szülőként és gyerekként is az iskolakezdésre. Ez sokszor jár szorongásokkal, félelmekkel. Az idei évkezdésben pedig a vírushelyzet miatt még több bizonytalanság és nehézség is rejlik majd, ami mindenkit érint a gyerekektől a szülőkön át a tanárokig. Ezekben a bizonytalan időszakokban, amikor olyan sok minden kérdőjeleződik meg (meddig lesz oktatás, mi lesz a külön órákkal, milyen járványügyi szabályt kell betartani), még fontosabb, hogy biztonságot nyújtsunk, fókuszáljunk arra, amit tudunk, és hogy szülőként, tanárként is figyeljünk a saját pszichés jóllétünkre is. A Sulinyugi összeszedett néhány tippet a gyerekek által megélt iskolakezdési stressz, szorongás kezelésére.
Ennek hátterében az ismeretlentől való félelem, a megfelelési kényszer, az iskolával kapcsolatos stressz állhat. Ezek a félelmek és szorongások teljesen természetesek. Erőteljesebben jelentkeznek ezek a nyugtalanító érzések a visszahúzódóbb, érzékenyebb, “anyásabb/ apásabb” gyerekeknél, illetve a nagyobb váltások, változások előtt, például első osztály, ötödik osztály, középiskola előtt.
Nézzük, mit tehetünk szülőként az iskolakezdési stressz kezelésében!
1.A szülő is legyen rendben az ézéseivel!
Az online oktatás után sok szülő (és velük együtt sok gyerek is) alig várja, hogy induljon végre az iskola, és ne otthon, a négy fal között üljenek. Emellett vagy akár ezzel együtt természetes, ha a szülők szorongásokat is megélnek az iskolakezdés előtt. Aggódhatnak, hogyan fog a gyerekük (újra) beilleszkedni vagy épp teljesíteni a suliban. A nyár a szülőknek abból a szempontból is pihenés, hogy még csak betartatni sem kell az iskolai követelményeket. Természetes, hogy a szülőnek is nehéz ez az iskolakezdés előtti állapot, hiszen ez tőlük is többletterhet, odafigyelést kíván meg: például megvásárolni, előkészíteni az iskolai tanszereket, a kicsikkel ott lenni az elején a tanulás támogatásánál, időt, kereteket szabni. Érdemes ezért először a szülőnek magának rendbe kerülnie ezekkel az érzésekkel.
Elsősök szülei a váltás miatt gyászt is megélhetnek, ami szintén érthető, hiszen a kisgyerekes korszak ilyenkor lezárul.
A veszteség megélését segítheti, ha közösen elbúcsúznak az óvodától, óvó nénitől, hálát adnak az oviban történtekért. A saját érzéseink felismerése és elfogadása az első lépés. Ezek után megvizsgálhatjuk, hogy mi rejlik a félelmeink, aggodalmaink mögött, és mik azok a dolgok, amik miatt bízhatunk abban, hogy a gyerekünk is és mi magunk szülőként is le fogjuk küzdeni az akadályokat.
2.Hallgassuk meg a gyerekünket!
Sokszor a spontán mindennapi beszélgetés közben jönnek elő a félelmek. Hallgassuk meg, közbeszólás nélkül, ne akarjuk rögtön az elején leállítani azzal, hogy “Ó, hát erre oda se kell figyelni!” “Inkább örülj neki, még nem kell dolgozni járnod… stb”. Értsük meg a félelmét vagy szomorúságát, empatizáljunk vele! Legyen a fejünkben, hogy sokszor nem megoldást várnak tőlünk, csak azt, hogy megoszthassák az érzéseiket. Például, hogy aggódnak, hogy fognak-e tudni boldogulni az iskolában, lesznek-e új barátaik. Ilyenkor kiderülhetnek akár konkrét sérelmek, gondok is, amiket meg kell oldani (pl.: valaki csúfolja őket), de legtöbbször csak arról van szó, hogy van egy természetes szomorúság abban, hogy beosztott lesz az ideje, hogy vége a vakációnak, bármennyire várja is a sulit. Ezt kezelhetjük természetesnek, és akkor könnyebb is elfogadni, megemészteni.
3.Segítsük a helyzetekkel való megküzdését!
Előfordulhat, hogy téves elképzeléseik vannak, ezeket igazítsuk ki.
A legfontosabb, hogy bíztassuk! Érezzük (vagyis először mi magunk legyünk benne biztosak), és fejezzük is ki felé, hogy bízunk abban, hogy boldogulni fog a suliban, hogy el fogja érni, amit akar, be fog illeszkedni, feltalálja majd magát az új helyzetben, meg fogja találni ebben azt, amit igazán élvez, és szeret.
Segíthetünk konkrét esetekben megoldási stratégiákat kidolgozni. Az olyan megnyugtatónak szánt mondatok helyett, mint “Minden rendben lesz”, hasznosabb lehet, ha arra bátorítjuk, hogy tervezzen, lásson előre megoldandó stratégiákat. pl.: “És ha ez, a legrosszabb megtörténne, akkor mit fogsz tenni?” Rossz dolgok sajnos történnek az életben, a világ nem egy igazságos hely. De abban erősíthetjük magunkat és gyerekeinket, hogy segítjük a stresszes helyzetekkel való megküzdését.
4.Közösen zárjuk le a nyarat!
Akár egy kis utolsó sétával a parkban, akár egy hosszabb hétvégével, vagy csak egy lazább hétvégi nappal, és élvezzük egy kicsit a nyár utolsó napjait. Kisebb és nagyobb gyerekekkel is működhet, hogy átbeszéljük, mit élveznek leginkább a nyáron, a nyári bakancslistából melyik megvalósulásának örülnek a legjobban?
Ezzel segíthetjük a nyár pozitív lezárását, amivel könnyebb egy új fejezetet nyitni.
5.Vonjuk be az előkészületekbe!
Minél aktívabban vesz részt, annál inkább a magáénak érezheti az előkészületeket. Jó ötlet lehet például, ha együtt vásároljuk be, vagy készítjük elő a tanszereket, szükséges ruhákat.
6.Hangolódjunk pozitívan az iskolára!
Megbeszélhetjük velük, hogy mit várnak leginkább a következő tanévtől, mire lesznek leginkább kíváncsiak? Mi az, ami leginkább érdekli őket az iskolával kapcsolatban. A gyerekek amúgy is várják az újdonságokat, a sok új iskolai eszköz varázsába kerülhetnek. Erre jó is alapozni: például azzal, ha bevonjuk őket a könyvek, füzetek, íróeszközök kiválasztásába. Nagyobb gyerekeknél ezt már megfogalmazhatjuk úgy is, hogy mi lesz a céljuk ebben a tanévben. A válasz sokfajta területet érinthet, érthető, ha azok nem feltétlenül csak az iskolai teljesítményre vonatkoznak. Lehet, hogy egy új szakkörre akar járni, vagy meg akarja erősíteni a barátságait, vagy éppen új barátokat szeretne az osztályban.
7.Tegyük minél ismerősebbé a helyzetet!
Új iskola, új osztály, egyéb újdonság esetén jót tehet, ha azt minél ismerősebbnek élik meg gyermekeink. A koronavírus miatt azonban most a legtöbb helyen elmaradtak az ovisoknak tartott „csipegető” foglalkozások, ezért ezt pótolhatjuk közösen valahogy az iskola előtti napokban.
Akár közösen is elmehetünk a suli felé, bejárhatjuk azt az utat, amit a gyerekünk fog.
Ha van valami intézni való (pl.: ebédbefizetés, hivatalos papír leadása), lehetőség szerint vigyük magunkkal a gyermekünket is. Ha ismerősebb neki, nagyobb kontrollt él meg, könnyebb lesz a többi ismeretlen tényezővel megbirkóznia.
8.Betervezni a szünidőket, a következő szabad időszakot
Ránk felnőttekre is igaz, hogy a nyaralás utáni munkába álláskor néha az esik a legjobban, ha tudjuk, mikor lesznek a munkaszüneti- és szabadnapok, vagyis mi lesz az a legközelebbi jeles nap, pihenőnap, amit érdemes várni. Beszéljük meg a következő napokat, akár a szüreti mulatságot vagy a következő őszi szünetet, amikor újra mehet a nagyszülőkhöz nyaralni, vagy közösen pihen a család.
9.Napi rutint fokozatosan állítsuk (vissza) az iskolai napokhoz!
Megkönnyíti az átmenetet, ha segítünk az otthoni tempót is az iskolai napok ritmusához közelebb hangolni, akár olyan mindennapi dolgokban is, mint például az alvás vagy az étkezések ideje.
10.Pozitív rituálé hozzákapcsolása az első naphoz
Bevezethetünk valamilyen családi külön szokást az első napokhoz, valamilyen kedves, boldogságot okozó dolgot, akár csak valami apróságot. Első iskolai nap után elmehetünk megünnepelni a sulikezdést gyermekünk kedvenc helyére fagyizni, vagy akár közösen bringázzunk el a közeli parkba. A közösségi rituálék segíthetnek az átmenetekkel járó stressz feldolgozásában.
A felsorolt ötletek ajánlások, amik akkor működnek jól, ha ki tudjuk választani belőlük a hozzánk, és családunkhoz illő dolgokat, és testre tudjuk azt szabni.
További információt ITT találtok!
