Zsófika váratlan ajándék volt. A mamája szerint a Jóisten akarta így, a papája szerint viszont a mamája, aki állításával ellentétben nem szedett fogamzásgátló tablettát.
Tulajdonképpen képeskönyvbe illő család lehettek volna: egy feltűnően csinos, magas, szőke anyuka, egy érett, sármos és sikeres apuka, no és a gyönyörű, tizenöt hónapos kislányuk, Zsófika. Csak az a barna hajú, szigorú nézésű Erzsébet és a két kamasz fiú ne lett volna, akik történetesen Zsófika papájának hivatalos családját alkották. Merthogy a mama a papa szeretője volt „csupán”, azaz több annál: a titkárnője, a jobbkeze. Kivéve persze, amikor kismamaként épp nem dolgozott. Most ugyanis ez a papa által nem tervezett helyzet állt fent, pontosan tizenöt hónapja.
A papa pedig megpróbálta a lehetetlent, véleménye szerint az egyetlen megoldást: becsületes férfiember lévén nem hagyta cserben titkárnőjét, de szeretett feleségét sem akarta megbántani, ezért aztán kettéválasztotta az életét. Természetesen a hosszú, közös múltra való tekintettel nem nagyon akart a jól működő, megszokott hétköznapokon változtatni. Legalábbis nem mindegyiken. Hosszas tanakodás után a vasárnap délelőttben és a szerda délutánban állapodtak meg a mamával.
A vasárnapok ezúttal tehát már nem a golfé, hanem Zsófikáé és a mamájáé lettek, az pedig, hogy szerdánként korábban jött el az irodából, senkinek sem tűnt fel. Legalábbis senki nem kérdezte meg a főnöktől, hogy mégis hová siet. Senki nem kérdezte meg, mert mindenki tudta. Mindenki, a havonta egyszer felbukkanó, szigorú tekintetű Erzsébetet kivéve.
Zsófika pedig boldog babaként cseperedett. A külső szemlélő számára sajnálatra méltó helyzet a mamájával ellentétben őt egyelőre egyáltalán nem viselte meg. Nem tudott mihez viszonyítani, ebbe nőtt bele. A szerdákba és a vasárnapokba, amikor is szerető édesanyja mellé egy mindig illatozó papa is csatlakozott, aki egyébként természetesen szerette is a maga módján, görcsösen leküzdve a váratlan helyzet okozta olykor felbukkanó zavarát.
Tulajdonképpen többé-kevésbé mindenki elégedett volt, mindenki betartotta a játékszabályokat. A mama harminckilenc éves korára csak anyuka lehetett végre, ráadásul anyagi gondokkal sem kellett küszködnie, a papa ragyogó kislányának és mutatós kedvesének köszönhetően fiatalodott vagy tíz évet, Erzsébet pedig nem tudott semmiről, így csupán a férjétől kapott, megsokasodott vasárnap délelőtti masszázsutalványnak örült. Zsófika elégedett volt az egész világgal. Mindennap ezer új csodát fedezett fel, néhány hete megtette az első lépéseket, és bizony, szülei legnagyobb büszkeségére, már néhány szót érthetően gügyögött. Remekül ment a vau-vau, a ham és a mama. De az első papa még váratott magára. Egészen pontosan egy áprilisi szombat délutánig.
***
Szombat délután ugyanis, örülve az első tavaszi napsugaraknak, a mama a Városliget felé vette az irányt. A jó időnek köszönhetően csak úgy nyüzsögtek a parkban a gyerekek, és lépten-nyomon andalgó párokba ütközött az ember. A mama sóvárogva nézte a fiatal szerelmeseket, a kézen fogva totyogó öregeket, és azt az egyre közeledő középkorú házaspárt is, amelynek férfitagja igencsak emlékeztette gyermeke édesapjára. Bizonytalanságában Zsófika erősítette meg, aki néhány közeledő lépés után az apjára mutatva hangosan kiabálni kezdte: „Papa, papa!” A papa elfehéredett, a mama elvörösödött, de megértve a sors le- küzdhetetlenségét, elérkezettnek látta az időt, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Sosem buktatta volna le a papát, de ezek után nem tudott mást tenni, habogva színt vallott, hiszen kislánya felrobbantotta a bombát. Hogy a szigorú szemű feleség, Erzsébet miként reagált a sokkoló szavakra, azt már nem várta meg. Zavartan és zaklatottan továbbsietett, még szeretőjére sem mert rápillantani.
Hazafele azért még beugrottak a pékségbe, ahol a fehér köpenyes pékmester nevetve, hogy az ő kislánya is ezt csinálta ennyi idősen, egy zsömlét nyomott Zsófika kezébe, amiért az lelkesen papának szólította. Csakúgy, mint a postást, az újságárust, és minden férfit, aki aznap még az útjukba akadt.
Ha szeretnél több, szívet melengető történetet olvasni Petrától, ITT tudod megrendelni a Lélekszirmok novellás kötetet.
