„A mesék a legpusztítóbb helyzetekben is találnak legalább egyetlen kiutat a bajból…” – mondja a mesekutató Boldizsár Ildikó. Ő fejlesztette ki a Metamorphoses Meseterápiás Módszert, ami Magyarországon az egyik legelterjedtebb meseterápiás módszer. Mint ilyen, ma már a múzeumokból sem hiányozhat: a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállításai teret, eszközt, inspirációt kínálnak ahhoz, hogy a mesék bölcs tudástárával felvértezve a múzeumlátogatók is rátaláljanak a saját rendjükhöz vezető ösvényre.
Nagy Luca pedagógus, alkotó-fejlesztő meseterapeuta, Life coach alkotta meg és 2019 augusztusa óta vezeti a kiállításainkhoz kapcsolódó, rendkívül népszerű Múzeumi Mesék önismereti programsorozatot. A felnőtteknek szóló meseterápiás foglalkozás egy-egy tárlathoz kapcsolódóan a meséken keresztül igyekszik cselekvési útmutatót adni és átjuttatni az életünkben aktuálisan jelen lévő nehézségeken. Gyakran nem is a megoldás megtalálása okozza a legnagyobb nehézséget, hanem a rendszerben lappangó probléma felismerése, a felelősségvállalás és a helyes cselekvési sorrend megtalálása.
A népmeséket – a metamorphoses meseterápia szabálya szerint – élőszóval mesélik: ahogy a mesélő, ekkor a mesehallgatók is belső képeket hoznak létre. Egy múzeumi tárlat külső képei pedig további asszociációkra, gondolatindító, komfortzónából való kimozdításra inspirálnak. Grafikus, mentális és verbális képekkel dolgoznak egyszerre, hogy képessé váljanak a változásra.
A mesék azt tanítják, hogy minden rendbe hozható. Segítségükkel megtapasztalhatjuk a rend elvesztésének, egy-egy életválságunk vagy elakadásunk okát. Egy múzeumi látogatás során az archaikus történetek inspirálta belső képek és a tárlat izgalmas párbeszéde jön létre.
A múzeum speciális terében egyszerre lehet dolgozni konkrét képekkel és magával a térrel is. A cél az önismeret, a személyiség fejlesztése, az elakadások feloldása, a lélek felfrissülése.
Mesék a világ minden tájáról, zene, tánc
Nagy Luca nemcsak magyar, de tibeti, orosz, perzsa, bolgár, indiai, afrikai, skót, kazah vagy japán meséket hoz a foglalkozásokra. A népmesék világához tartoznak a mondókák, találós kérdések, népdalok, szólások és a néptánc is – ezek a motívumok is megjelennek a programban.
A meseterápiás foglalkozásoknak meghatározott kerete van. Ahhoz, hogy a múzeumi mesefoglalkozásra befogadóvá váljunk, ki kell lépnünk a hétköznapi neurózisból. Ez a ráhangolódás folyamata, amit egy mondóka, egy ismert, népdal segít: a szavak, a ritmus, a hangerő játékával. A ráhangolódást a meséhez kapcsolódó kérdések, a képekkel való munka követi. A képekkel, műtárgyakkal való munkát vagy mesei idézetek, vagy OH – szókártyák mélyítik el, erősítik vagy bontogatják tovább. A kép és a szöveg együttese hatékony személyiségfejlesztő. A foglalkozás végén egy üzenetet, vagy egy ajándékot kapnak a résztvevők, melyet többnyire még hetekig hordozzák a táskájukban, vagy gondolatban foglalkoznak vele. Ez azt bizonyítja, hogy az elkezdett munka nem egy estére szólt.
A meseterapeuta álma, hogy minél több embert tudjon megszólítani, elgondolkodtatni, átsegíteni, felemelni, de legfőképpen felnyitni az emberek szemét arra, hogy képesek vagyunk fejlődni, kapcsolódni – önmagunkhoz, egymáshoz – és visszaállíthatjuk az elveszettnek hitt harmóniát az életünkben.
