Decemberben a Seveled című romantikus vígjátékban láthatta a közönség, most pedig egy új bemutatóra készül a Centrál Színházban. A színdarab premierje éppen március 8-ra, nőnapra esik, ami tökéletes időzítés, hiszen egy nem is akármilyen nő életét meséli el a darab. „A nevem Mary Page Marlowe” hazai ősbemutatója igencsak izgalmasnak ígérkezik. Az apropó adott volt, de nemcsak erről beszélgettünk…
A darab egy asszony életéről szól. Titok nyomában járunk, mi történt vele és miért? 11 kép, 11 esély, hogy megértsük az életét. Válás, kollégium, kórház, szerető, ügyvéd, baleset, férj, férjek – puzzle, egy élet töredékei. Vajon összeáll a kép, megértjük, hogy miért? Tracy Letts az Augusztus Oklahomában szerzője. Ez az egyik legújabb darabja. A fiatalkori jeleneteket Borbély Alexandra, az idősebbeket Básti Juli játssza. És még 11 színész. A történet 1946-ben kezdődik és a csecsemőkorától, 69 éven át a haláláig követhetjük nyomon Mary Page életét.
Mary Page nem élt éppen unalmas életet. Élete kirakósát milyen volt megformálni?
Izgalmas és szokatlan feladat, ilyen patchworkszerűen elmesélni egy történetet. Pont az benne a szép, hogyan tudunk ketten megformálni egy embert, de ez a kihívás is. Az pedig, hogy éppen nőnapon van a premier, a férjem döntése volt (Puskás Tamás a Centrál Színház igazgatója, Básti Juli férje – a szerk.). Helyes, hiszen ennek az erős történetnek, egy sokat szenvedő nő a főszereplője.
A fiatalkori karaktert Borbély Alexandra alakítja. Meglepő a külső hasonlóság önök között. Hamar megtalálták a közös hangot?
Korábban nem dolgoztunk még együtt, ő a Katona József Színházban játszik és bár egy darabban szerepelünk, együtt soha nem vagyunk színpadon. Fontos – fogunk is igyekezni -, hogy a végjátékban összehangoljuk az alakításainkat, egyelőre azonban még egymástól függetlenül próbálunk. Lehet, hogy hasonlítunk valamelyest, emlékeztet a fiatalkori énemre, annyira biztosan, hogy a nézők elfogadják, ugyanazt a szerepet játsszuk.
A férje rendezi, és ha jól tudom, a fia, Samu fordította a darabot. Nem okoz gondot, hogy hazaviszik a munkát?
Egyáltalán nem. Megszoktuk a közös munkát. Tetszik, nem tetszik, színész család vagyunk. Folyton a színházon jár a fejünk, színházat csinálunk és a közös ügyeken jól tudunk együtt dolgozni. Sőt, nekem biztonságot ad, ha Tamás ül lent a nézőtéren, ő nézi és ítéli meg, mi folyik a színpadon. Megbízom benne, mert azonos az ízlésünk, egyformán gondolkozunk a világról. A fiam pedig csak Pilátus volt a Credoban. Általában Baráthy György, színházunk dramaturgja, megannyi angol darabunk ihletett fordítója készíti el a nyersfordításokat. De amikor nekem már kellett a magyar szöveg, hogy tudjam, miről van szó pontosan, éppen egy másik bemutatónk szövegén dolgozott, így megkértük Samut ugorjon be. A fordítása viszont olyan jól sikerült, hogy már nem volt érdemes váltani. Ő lényegében anyanyelvi szinten beszél angolul, a szlenget is érti, amire szükség is van egy kortárs szöveg fordításánál.
A karakter megformálásakor, mi okozta a legnagyobb kihívást?
Két jelenettel kínlódom sokat. Az egyikben – azt Stohl Andrással játszom – a darab fordulópontján, egy majdnem végzetes autóbaleset után vagyunk – melyben Mary Page a bűnös. Egy tönkrement házasság romjain állunk, kisiklott életünkkel a hátunk mögött. A másikban pedig, elveszítem a fiam és a telefont várom, hogy kapok-e hírt róla vagy sem. Egyébként, nekem egyszer tényleg elveszett az egyik fiam külföldön 11 évesen egy vad helyen, és amíg – 4 és fél óra múlva – meg nem találták sértetlenül, azt hittem megtébolyodom…
Három fia közül ketten külföldön élnek, gondolom, nehéz lehet egy anyának, hogy nincsenek a gyerekei a közelében…
A legkisebb fiam még csak két éve tanul kint, a középső fiam azonban már elvégzett egy designer szakot Londonban, ő már 4 éve él külföldön és csak ritkán jön haza. Ezt nagyon nehezen viselem, nagyon hiányoznak. Nehéz így nélkülük, nagy a csend a lakásban. A legnagyobb fiam szerencsére itthon van és gyakran meglátogat minket hétvégenként. Marci vágó, legutóbb Szabó István filmjét vágta, de Sándor Pállal, Till Attilával, Mátyási Áronnal is dolgozott. Tehetséges ember.
Mely darabokban láthatja önt még a közönség?
A Nem félünk a farkastól, a Jó emberek, a New Yorki komédia és a Pletykafészek című darabokban játszom. Mindegyiket nagyon szeretem.
Több helyen is elmondta, a munka mellett a család a legfontosabb a számára. 3 fiú édesanyjaként, felkészült már a „nagymamaságra”?
Már vágyom rá, de egyáltalán nincs kilátásban (nevet). Egy kislány unokának például nagyon örülnék. Magam is szerettem volna kislányt, de háromnál többször nem mertem próbálkozni. A nagymamámnak is négy fiú után született csak lánya, ezt nem mertem megkockáztatni.
A munkája során sokat sminkelik, ami alaposan megterheli a bőrét, mégis kirobbanó formában van. Vannak olyan női praktikái, amiket jó szívvel ajánlana az olvasóknak?
Nekem bevált, amit a nagymamámtól lestem el gyerekkoromban. Ő minden reggel százszor locsolta meg az arcát jéghideg vízzel. Én nem csinálom ennyiszer, de így is hatásos. Egyrészt hidratál, másrészt összehúzza a pórusokat. Én a Harangvölgyi krémeket és szérumokat használom, de hasznos nem dohányozni, keveset szoláriumozni, jó minőségű krémeket használni, kevés, de jó minőségű ételt enni, és minél több időt tölteni friss levegőn. Egyszerűen csak ennyi.
Képek: Sárosi Zoltán
