Bágyadt, szeptember végi napsugarak simogatták a kisváros főterét. A pénteki piac aranyfényben csillogott, olyanokat is odacsalogatva, akik máskor inkább gyorsan, az ABC-ben kapkodták össze a hétvégére valót. Darazsaktól megdézsmált zaftos szőlőfürtök roskadoztak…
Olaf morcosan húzta össze a bábszínház színpadának sötétkék bársonyfüggönyét. Ugyan a gyerekek csillogó szemektől kísért vastapsa mindig megdobogtatta a szívét, most mégsem tudta magát átadni a felhőtlen örömnek. Túlságosan lógott már az…
Az ember énközpontú lény, és mint olyan, ritkán gondol bele abba, hogy létezése egyszer véget ér, viszont az élet mindenki más számára megy tovább. Ez így is van rendjén, arra célszerű fókuszálni,…
Épp a kórházból jövök. 42 éves jó barátom fekszik bent. Teljes bizonytalanságban, hány nap még az annyi. – Dénes Évi írása. Ahogy kilépek az ajtaján, sietősre veszem a lépteim. Fel sem nézek,…
„Amikor majd együtt élünk, bármikor egymáséi lehetünk” – emlékszem a szavaidban megbújó melegségre és szerelem-szeretetre. „Minden nap” – vágtam rá huncut mosollyal minden egyes alkalommal. „Abba belehalnék” – nevettél fel. Máig emlékszem…