Egy jó húsleves egyike azon fogásoknak, amelyet a családom minden tagja szívesen fogad. A tyúkhúslevest pedig hosszú órákig, a konyha írott és íratlan szabályai szerint szigorúan(!) fedő nélküli fazékban, „finoman gyöngyöző forrásban” tartva, néha az egész konyhát gőzbe burkolva szokás főzni…
Mivel a konyhaművészetben kevésbé vagyok járatos, mint az energiában, leginkább az tűnik fel, milyen magas egy tál húsleves elkészítésének energiaigénye. Talán egykori egyetemi tanárom, Gács Iván mondása lehetett, hogy
a tűzhelyen melegítés során közölt hő kb. kétharmad része veszteségként végzi, – ezért is érezzük szaunának a konyhát,
különösen karácsonyi előkészületek idején – ezúttal viszont arra voltam kíváncsi, a fedő mennyit számít ebből.
Rendkívül Tudományos Kísérletbe fogtam tehát a minap, hogy megnézzem, csökkenthető-e lefedéssel a konyhai energiaigény. A fedő egyrészt a gőz távozását, másrészt a rengeteg hőt elvonó párolgást akadályozza meg. (Ez utóbbi miatt fázol a nyári melegben is, ha kijössz az egyébként kellemesen meleg vízből.) A részleteket mellőzve – de igény esetén szívesen megosztva –
azt találtam, hogy kb. 15-20%-kal több energiát igényel a főztünk, ha nem használunk fedőt.
A bökkenő persze az, hogy állandó fedés mellett nem lehet főzni, tehát a gyakorlatban nem tudunk ennyit spórolni, de azért így is sok esetekben alkalmazhatjuk e praktikus tudásunkat.
Szentségtörés, vagy sem, mi egy ideje már húsleves készítéskor is teszünk ferdén egy fedőt a fazékra. Ilyen módon még éppen nem fut ki, de kevesebb gáz is elég, ráadásként pedig a konyhát sem kell nagytakarítani ebéd után. És bevallom, nagy különbséget nem érzek a fedős és fedő nélküli változat között.