Megszoktuk, hogy a csap megnyitásával azonnal ivóvízhez jutunk, a fali csatlakozóban mindig van áram, szükség esetén pedig rögtön van fűtés és melegvíz, hetente pedig „elszállítódik” a szemetünk. Az elmúlt évszázad technológiai vívmányainak köszönhető energiaformák, szolgáltatások a mai ember számára ugyanolyan természetesek, mint a levegővétel, és e szerint bánunk is velük: szinte észre sem vesszük őket, ennek megfelelően pedig általában tudatlanok és pazarlók vagyunk velük. Hatványozottan van ez így, ha viszonylagos jómódban élünk, azaz a bevételeinkhez képest a rezsiköltségünk elenyésző. Ezer forinttal magasabb havi villanyszámla? Na bumm! Az ember már csak ilyen, ugyebár…
Érdekes és szemléletes információt olvastam a minap: idén egy szép augusztus közepi napra esett a pillanat, amikor feléltük az erre az évre még éppen fenntartható szintként számított energiaforrásainkat, azaz szeptembertől szilveszterig – durván 4 hónapon keresztül – az utódaink hitelezik nekünk a 2020-as év hátralevő részét. Mindezt a COVID okozta gazdasági hatásoktól függetlenül!
Sok egyéb mellett létezik még egy szemléltető adat is, amely szerint a magyar lakosság ökolábnyoma – alulról közelítve a fejlett nyugat-európai országokét – 3,7.
Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar ember eltartásához ennyi hektárnyi termőterületre van szükség a Földünkön. (A világ egyébként 2 hektárt tud biztosítani átlagosan, tehát mi magyarok – napi problémáink ellenére – a világ többet fogyasztó, tehát tehetősebb hányadához tartozunk.) Lehet persze legyinteni, hogy: „ugyan már!”, meg karokat széttárni, hogy: „de hát mit is tehetek én, parányi porszemként?!?”, de mára egyértelműen kezd beteljesülni a jóslat, hogy bizony belátható időn belül jön a döccenő (=fal), muszáj mindenkinek a saját szintjén lassítania az erőforrások használatát.
E rendkívül bíztató, apokaliptikus bevezető után lássuk, melyek azok az energiával kapcsolatos szépségtapaszok, amelyekkel megmenteni ugyan biztosan nem fogjuk a jövőt, de az életmódunkra gyakorolt jelentős változtatás nélkül is tehetünk valamit! Ha mást nem, legalább időt nyerünk.
1. Használd jól a nyílászárókat!
Otthoni energiaszükségletünk legnagyobb hányadát a lakóterünk fűtése és (egyre gyakrabban) hűtése teszi ki. Ahogy erről már írtam, ha okosan szellőztetsz, rengeteg energiát tudsz megtakarítani.
2. Elég egy hűtőszekrény!
Ha több hűtőszekrényed van, gondold meg, valóban szükséged van-e mindre! Szüleink, nagyszüleink generációjának – némileg talán érthető – beidegződése volt, hogy jó, ha van a fridzsiderben egy egész tartalék disznó (is), atomháború esetére. Az idők azonban változtak azóta.
A fagyasztó egyike a legnagyobb otthoni villanyzabálóknak, különösen, ha régebbi modell.
3. Termelj kevesebb hulladékot!
Ma már egyre több nagy élelmiszerüzlet is kínál megoldást a többször használható csomagolóanyagokra, de vihetsz magaddal az otthon felhalmozott végtelen nejlonzacsi készletekből is. Használd ezeket, előre csomagolt élelmiszerek helyett pedig vásárolj lédig terméket. A palackozott ásványvíz külön megérne egy cikket, ezekből is csak mértékkel vásárolj, mert a PET palackok bizony az Antikrisztus egyik materiális reinkarnációi! –
A hulladék előző életében egy termék volt, amelynek előállítása energiát igényelt, és a feldolgozása is energiát igényel(ne).
4. Gyűjtsd szelektíven a hulladékot!
Habár a helyzet sajnos az, hogy a világon néhány országot kivéve mind a mai napig nem sikerült megoldani a lakossággal arányos méretű, nagyüzemi hulladék újrahasznosítást. Ez a helyzet pl. kis hazánkban is. Emiatt nagy valószínűséggel az általunk gondosan tisztított és kiválogatott, elvben újrahasznosítható szemét sem feltétlenül jut el az újrahasznosító üzembe, e helyett égetik, vagy lerakókba jut, viszont mindkét változat környezetterhelése jelentős.
A hulladékok szelektív gyűjtése helyett tehát – ha teheted – inkább mérsékeld a csomagolóanyagos termékek vásárlását!
5. Termelj magadnak megújuló energiát!
Statisztikailag a családi házakban élők használják fel a legtöbb energiát (ezek ökológiai lábnyoma a legnagyobb), de éppen ezek azok az otthonok, ahol sok esetben megoldható pl. napelemes rendszer telepítése, vagy valamely energiatakarékos fűtési rendszer megvalósítása. A kiegészítő napelemes rendszerre sokan pusztán gazdasági aspektusból tekintenek, azonban ez messze nem (csak) pénzkérdés:
a napelemmel termelt energiának köszönhetően csökkenthető a háztartások széndioxid-emissziója.
6. Közlekedj zöldebben!
A városi közlekedésben nincs drágább és szennyezőbb alternatíva a benzines vagy dízel autónál. Gondold át, tényleg szükséged van-e a „négykerekű esernyődre” minden nap, vagy szóba jöhet-e a gyaloglás, bringa, vagy a közösségi közlekedés!
7. Válassz hazai élelmiszert!
Minél kevesebbet utazik egy termék, annál kevesebb CO2 kibocsátással járt annak előállítása. Ma már számos lehetőség van arra, hogy közvetlenül termelőktől vásárolj. Ennél jobbat nemigen tehetsz sem a termelőkért, sem a bolygóért, sem pedig a helyi közösségekért!
8. Ne dobd ki a cuccaidat, inkább hasznosítsd újra, vagy ajándékozd el!
A termékek előállítása szinte mindig nagy energiaigénnyel jár, így ha több generáció tud használni egy tárgyat, eszközt, az a fogyasztásvezérelt gazdaság számára ugyan nem túlságosan kívánatos, de a Földnek mindenképpen a hasznára válik.
Ha valamire már nincs szükséged, pénzzé is teheted, de karitatív szervezetek is örömmel látnak bizonyos kurrens használtcikkeket. (Sose becsüld alul a szegénység mélységeit.)
Ahogy írtam a bevezetőben is, a teljesség igénye nélkül felsorolt fenti ötletek és praktikák önmagukban sajnos nem váltják majd meg a világodat, de a szemléletünk általános formálásánál azért jóval többet hoznak a konyhára.