Nők és az életkor. Örök dilemma: be merjem-e vallani a koromat? Számomra ez soha nem volt kérdés, persze, hogy igen, hiszen ez se nem előny, se nem hátrány, hanem állapot, ami megmásíthatatlan. De tökéletesen megértem azt, aki inkább a titkolózás, sejtelmesség mellett dönt, hiszen akarva, akaratlanul beraknak egy skatulyába a kor hallatán. Azt mondják, a mai 50-es, a régi 40-es, a mai 40-es, a régi 30-as, és sorolhatnánk. Ha ránézünk a 40-50-es korosztályra, szerencsére igaz is ez a mondás. Nem feltétlenül a külsőre gondolok, hanem a vitalitásra, tettrekészségre, igényességre.
Ez vonatkozik szerencsére a sportra is. Egyre többen sportolnak, egyre több lehetőség nyílik a testmozgásra, különböző eszközök, csoportos órák, edzőtermek kipróbálására. Ugyanakkor olykor pont a „dömping” tartja vissza leginkább a hölgyeket a sportolástól. Sokszor a legjobb szándékkal magalkotott, csábítónak gondolt furanevű óratípus egy egyszerű aerob jellegű torna, de elsőre ijesztő lehet a bonyolult nevek hallatán. Érdemes használni az internet adta lehetőséget, utánanézni, mit takar az elnevezés.
Aztán jön a következő kifogás: „Á, ott már mindenki tudja a koreográfiát, milyen béna leszek én ott!” Mindenki elkezdte egyszer valahogyan, nem lett rögtön profi. Járni tanulni sem azonnal tudunk, és biztosan nagyon büszkék voltak a szüleink az első botladozó lépéseknél, lehet, hogy meg is tapsolták. Az edző is büszke, ha látja az igyekezetet és a bátorságot. Még ha csak 5 percet bírunk is tisztességgel végigcsinálni egy órán. A következő alkalommal már 6 lesz, aztán 10… Mindig önmagunkhoz szabad csak mérni magunkat, nem másokhoz!
De ne csak a nőkről essék szó.
A férfiak könnyebben indulnak el bármilyen sport irányába. Talán a kevésbé gátlásosság, a nagyobb fizikai erő, nagyobb önbizalommal is jár. Sőt, a középkorú urak szívesebben vágnak bele új mozgásformákba, hiszen a bizonyítási vágy, hogy még mindig fiatalosak vagyunk, az egót kellőképpen simogatja. J Ez szerencsére a sport, a mozgás területén jelen esetben nagyon hasznos és jó hajtóerő.
Összességében elmondható, hogy a sportot, a testmozgást bármikor, bármilyen életkorban el lehet kezdeni nőknek és férfiaknak egyaránt.
A lényeg, hogy keresgéljünk mi az, amiben jól érezzük magunkat. A pörgés kell? Az ugrálás, a tombolás? Vagy eszközökkel, súlyokkal akarnék dolgozni? Csoportban? Egyedül? Mennyi súlyfeleslegtől is kellene megszabadulni? Hogy bírja a szervezetem, a csontozatom, az ízületeim, a szívem? Próbálgatni kell a testünket, a lelkünket, mi a legjobb számunkra. És ez nagyon fontos! Őszintének lenni magunkhoz, hogy nekem mi a legjobb! Nem szabad bedőlni az aktuális trendeknek! Azt kell csinálni, amit tényleg szívesen kipróbálnánk, akár az otthonunkban is. A lényeg, hogy mozogjunk rendszeresen valamit.
A fokozatosság elengedhetetlen. Bármit is próbálunk ki, mindenképpen fokozatosan szabad emelni a mozgás intenzitását és időtartamát! Érdemes rövidebb és hosszabb távú tervet felállítani. Az egész testre kiterjedő súlyzós edzéseket például egymás utáni nap nem szerencsés végezni, a változatosság sokkal hatékonyabb. Legyen a mozgásformákban aerob jellegű és erősítő edzés is. Így hatékonyan tudunk fellépni a szív- és érrendszeri problémák valamint a túlsúly ellen és az izomzat fejlődik.
A saját testsúlyos edzések szintén nagyon hasznosak és eredményesek. Megfelelő szakember vezetésével, szabályos gyakorlatokkal, szinte személyre szabottan lehet összeállítani olyan edzésprogramot, ami kíméli az ízületeket és a zsírégetés tartományában tudjuk tartani a pulzusszámot is. Tehát fejlődünk és fogyunk is egyszerre.
Összességében a fejlődés lassabb ugyan, mint 20-as éveinkben, de edzésről edzésre észrevehető a változás.
A szakértő edző rendkívül fontos, bármelyik edzésformára is gondolunk.
Azt mondják futni mindenki tud. Persze. De ha a szakedző meg is tanít, hogy helyesen hogyan tegyük, akár kétszer annyi is megy megerőltetés nélkül. Legyen az edzőteremben, vagy a természetben történő futás. Rendkívül sok dologra kell eleinte figyelnünk, amíg ez rutinná nem válik. Legtöbbször egy erőltetett gyors séta sokkal jobban beválik az eredményesség érdekében, mint a futás erőltetése mindenáron.
Amíg fiatalabb korban főleg a fegyelmezés miatt fontos az edző, a középkorú embereknél már inkább azért van jelentősége, mert könnyen előfordulhat, hogy a nem megfelelően kivitelezett mozdulatok, a túl nagy súlyok, vagy a rosszul megítélt teljesítőképesség miatt „belecsalunk” az edzésbe és ez nagyon sokszor sérüléshez vezet, vagy pusztán rossz beidegződéshez, amit később nagyon nehéz korrigálni.
De ugyanide sorolhatjuk az örök klasszikust, az úszást is, ami szintén szakember bevonásával tud igazi eredményt hozni és nem pusztán annyit, hogy bármilyen technikával is, de fent maradjunk a víz felszínén. Ha tisztességesen megtanulunk 1-2 úszásnemet, akkor ez a sport is élvezetté, akár szenvedéllyé is válhat.
Azonban a rendszeres mozgás beiktatása a mindennapjainkba komoly szervezést, tervezést és kivitelezést igényel, hiszen sok dolgon kell változtatnunk a jól megszokott napirendet illetően.
PSZICHIKAI ÉS ÉLETTANI OLDAL
Az életmódváltás, a változás mindig nehéz. Többnyire kívülről várjuk a segítséget, ha változtatni akarunk bármit is az életünkön. Ezért szükségünk lesz akaraterőre, önfegyelemre, mert idővel mindenkinek be kell látnia, hogy saját maga kezében van a kulcs a változáshoz. A folyamat nem egy nap alatt történik, sokszor visszaesünk, mert a régi, megszokott dolgoknak könnyebb teret engedni.
Az életmódváltás tehát nem a legkönnyebben megvalósítható folyamat. Ha az összes, életünkben megjelenő vágynak, kísértésnek, lustaságnak életteret adunk, és ezeknek megfelelően életvitelünket mindig ide-oda változtatgatjuk, az nem célravezető.
Ha az embernek önfegyelmet kell gyakorolnia, akkor rövid távon nézve azt képzeli, hogy ezzel az életmóddal nem jár jól, illetve elesik sok örömtől és boldogságtól, amelyekkel a vágyak, a tunyaság, a túlzott étel, ital fogyasztás és a megszokás csábítgatja. Azonban hosszú távon ez egyáltalán nem, sőt az ellenkezője az igaz. Ha az életben a kísértésnek engedünk, és hátat fordítunk az elhatározásunknak, megszegjük magunknak tett ígéreteinket, leépítjük belső értékeinket, csak azért, mert hiányzik az önfegyelem, akkor számolnunk kell azzal, hogy majd a később benyújtott számlát is ki kell fizetnünk, amely biztos nem okoz majd nekünk boldogságot.
Azonban az ember a 30-as, 40-es éveire már pontosan tudja, hogy mikor nekikezd valaminek az életben, kétféleképpen állhat a dologhoz: van a „szeretnék” és az „akarok”. Ha „szeretnék”, akkor az elme mindig találni fog valami kifogást, ami miatt mégsem teljesül, amit elképzelünk. A terv szétfolyik.
Ha „akarok”, akkor összpontosítunk, azért hajlandóak vagyunk tenni, fizetni érte energiával, idővel, kitartással, pénzzel, lemondással. Az önfegyelem az akarat végrehajtója. Ez a dolog az, amely az akaratot „materializálja”, erővé teszi. Az önfegyelem teszi az embert emberivé.
Amikor jön a siker, akkor a hit erősödik és a kitartás sokszorozódik. Ez egy folyamat, amin át kell menni. De éppen ez fogja acélozni az akaratot, a tudatosságot. A sport a legtökéletesebb dolog, ami segítségünkre lehet az életmódváltásban.
Gondoljunk csak bele mennyi előnye van a mozgásnak, sportolásnak:
- kiegyensúlyozottabbak leszünk
- jókedvűbbek, hiszen boldogsághormon szabadul fel
- kitartásra, alázatra, tiszteletre nevel
- következetességet gyakorolunk
- a cél, a fókuszpont megtartására tanít
- barátokat, közösséget ad
- több energiánk lesz a hétköznapokban, erősebbek leszünk
- a sportolás utáni jóleső fáradságban harmónia, öröm és kiegyensúlyozottság érzése van
- javul az alvás minősége és mennyisége
- az emésztőrendszert is segíti, önmagában a sport javítja az emésztést
- gyorsítja az anyagcserét
- az izzadástól tisztul a szervezetünk, a bőrünk
- a szí- és érrendszeri megbetegedések kockázata csökken
- javul a tüdő és agy kapacitás
- de kevesen tudják azt is, hogy az izomtömeg közvetlenül felelős a csontsűrűségért is, ugyanis a csonthártyára tapadó izomzat „húzza” a csontot, így rákényszeríti, hogy megtartsa sűrűségét (vagy növelje), mert erős izomzathoz erős csontozat dukál
- és nem utolsósorban önbizalmat ad, a testünk formálódását
Egyetlen dolgot veszítünk el a mozgással: a zsírsejteket. Természetesen a megfelelő táplálkozás mellett.
Az én tapasztalatom pozitív, az edzőtermekben egyre többen vannak. A futás is nagyon dinamikusan terjed. Néhány évtizede még csak néhány százan futottak, ma már a maratonokon, futóversenyeken tízezrek indulnak. Ez valóban csodás változás.
További pozitívum, hogy számos sportra középkorúan érik meg az ember. Gondolok itt olyan sportágakra, ahol a mentális képességnek nagy szerepe van, mint például a hosszútávú állóképességi sportok. Az ok egyszerű, türelmesebbek vagyunk, jobban értékeljük a hosszabb felkészülést, a „magányos” órákat, amikor elmélyülhetünk a gondolatainkkal, kevésbé lesz fontos a győzelem, inkább az élmény a fontos, önmagunk legyőzése.
Amire érdemes kicsivel több időt szentelni, az, az alapos bemelegítés, valamint a pihenés, a regenerálódás. Míg 20-as éveinkben a szervezetünk könnyebben alkalmazkodik a gyors változásokhoz, addig a 40-es évektől a bemelegítésnek, a nyújtásnak, a pihenésnek egyre nagyobb jelentősége lesz, mert az esetleges sérülések, húzódások lassabban gyógyulnak, hosszabb a regenerálódási idő.
Csipak Emese, masters fitness versenyző, test-lélek-szellem EGÉSZség mentor
