2021 februárjában a Pompeji régészeti park munkatársai kivételes felfedezést tettek: egy szinte érintetlen római kori szekeret emeltek ki a földből. Az egyedülálló lelet rengeteg kérdésre adhat választ a járművek fejlődése és azok használatára vonatkozóan, így meg is kezdődtek az ide kapcsolódó vizsgálódások.
Két év telt el azóta, és augusztus 6-án vasárnap 21 órakor debütál is a dokumentumfilm, amely szemlélteti, milyen lehetett a közlekedés a legendás város utcáin. A Pompeji: A Villa Giuliana eltemetett titka a Viasat Historyműsorán látható majd, az erotikus ábrákkal díszített szekérrel együtt.
Krisztus után 79-ben megsemmisítő természeti katasztrófa tette a földdel egyenlővé Pompeji városát. A Vezúv kitörése 3000 emberi életet követelt. Mára Pompeji a világ egyik legegyedülállóbb régészeti helyszínévé vált, és évente kétmillió látogatót fogad, de közel sem mutatta még meg minden titkát.
A legutóbbi jelentős felfedezés 2018-ban indult, méghozzá bűnözőknek köszönhetően. A helyi rendőrség lehallgatott néhány sírrablót, így jutottak el egy alagúthálózathoz, amit Pompejitől 700 méterre ástak, eltemetett értékek után kutatva. Az egyik ilyen alagút egy ókori villa szobáihoz vezetett, amely egy 1908-ban felfedezett birtokhoz, a Villa Giulianához tartozott. A régészek úgy döntöttek, hogy ismét feltárják a helyszínt. Jól tették, hiszen néhány hónappal később lovak csontvázaira bukkantak, majd egy négykerekű római szekérre, méghozzá szinte makulátlan állapotban.
Szakértők szerint ez a két ló által húzott szekér emberek és tárgyak szállítására egyaránt alkalmas volt, és gyakori jelenség lehetett Pompeji utcáin. A 14 000 főt számláló települést egy sűrűn lakott kisvárosként kell elképzelni, amit sakktábla-szerűen hálózták be az utcák. Lakóinak jelentős része a boltokban, kocsmákban, thermopoliumokban (a korszak kifőzdéi) töltötte az idejét, a jövés-menés folyamatos volt. A várostervezőknek megoldást kellett találniuk az ember- és járműáradatra, így védték a bevásárlóutcák sétálóit széles gyalogutak a szekerektől. Sőt, a város néhány részét lezárták mindenféle jármű elől – ilyen volt a fórum, ahol Pompeji gazdasági és vallási tevékenységének nagy része zajlott.
Az utakat bazalttömbökből készült gyalogos-átkelőhelyek is gazdagították, így a gyakori esőzések ellenére sem lettek sárosak a lábak. A szekerek kerekeinek távolságát és a tengely magasságát ezekhez a kőtömbökhöz, illetve a köztük lévő hézagokhoz igazították. A keskeny, legfeljebb négy méter széles utcák nem igazán adtak teret a manőverezésnek – a megtalált szekér a kanyarodási nehézségek leküzdésére csapágyas, elcsukló kerekeket, illetve alacsony altestet használt. A szekér oldalát és a hátulját tíz medalion díszítette, ezeken különböző erotikus jelenetek láthatók. De ne gondoljunk semmi rosszra: akkoriban az ilyen ábrázolások sokkal hétköznapibbak voltak és általában istenségekhez kötődtek (pl. Vénuszhoz, a termékenység istennőjéhez), így fontos vallási és társadalmi szimbólumként alkalmazták azokat. A Villa Guilianában talált szekér motívumai előkelőséget, gazdagságot sugároznak, tehát a maga idejében egy luxusjárgány lehetett.
