Ha valaki egy extrém nárcisztikus emberrel él együtt, az élet alapvetően nem egyszerű. Amikor viszont egy olyan időszak következik, amikor hosszabb időre, (szinte) folyamatosan “össze vannak zárva” az adott személlyel, akkor az különösen megterhelő lehet az elszenvedő fél számára.
Ilyen időszak ez a mostani is, hiszen közeleg a karácsony. Akár a párunk legyen a nárcisztikus ember az életünkben, akár szüleink, vagy bármely más családtag, érdemes tudatosan felkészülni. Érdemes megérteni, hogy milyen helyzeteket idézhetnek elő ezek az emberek, mi az ő háttérben lévő mozgatórugójuk, ami miatt így viselkedhetnek. Hiszen a tudatosság már fél siker – én mindig ezt hangoztatom. Illetve nagyon fontos azt is előre végig gondolni, hogy mi milyen módon tudjuk megtartani magunkat a saját középpontunkban az esetlegesen előforduló negatív szituációkban.
Mi a mozgatórugója egy extrém nárcisztikus embernek?
Tulajdonképpen az egyik fő ok, hogy ő azt szeretné elérni, hogy a figyelem rá irányuljon. Hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy az ő kezében legyen folyamatosan az irányítás. Hogy minden helyzetben azt érezhesse, hogy a „hatalom” nála van. Hogy a dolgok róla szóljanak. Hogy ne kelljen foglalkoznia másokkal, mások érzéseivel – mivel ő erre nagyjából képtelen.
Hogy mások mindig csodálják, magasztalják és tökéletesnek lássák őt. Hogy minden az ő értékrendje szerint történjen – hiszen csak az a jó, amit ő annak ítél meg. Hogy mindig ő legyen „felül”, minden helyzetben – így próbálva elkerülni, hogy bizonyosságot nyerjen az, hogy ő esetleg „kevesebb” másoknál. Hogy függésben tartsa az embereket maga körül, azok kiszolgáltatottak legyenek neki. Hogy csak ő legyen a fontos és mások ne „zaklassák” őt a saját igényeikkel, inkább az övéit elégítse ki mindenki más.
Hol van a gyökere ennek az extrém nárcisztikus működésmódnak?
Ha egy szinttel lentebb megyünk a miértekben, akkor azt lehet megállapítani, hogy mindez egy nagyon mélyen gyökerező önbizalom-, stabilitás- és szeretethiányból ered. Aminek eredete – mint a legtöbb esetben – a saját gyerekkorában keresendő.
Itt pedig akkor egy nagyon fontos megjegyzés következik. Ezt az okfejtést most még véletlenül sem azért írom, hogy az „elszenvedő” felek most akkor megpróbálják megmenteni az extrém nárcisztikus családtagot. Hiszen laikusként nem igazán lehet segíteni olyanoknak, akiknél nincs kialakulva az úgynevezett probléma-tudat. Vagyis, ha az adott személynél nincs a tudatos szinten, hogy az ő működése mit okoz saját magánál és másoknál. Márpedig egy extrém nárcisztikus embernél az esetek legnagyobb részében közel sincs ez az egész a tudatos szinthez.
Ami miatt viszont érdemes a háttérben lévő mozgatórugókat az „elszenvedő” feleknek is tudni, az a megértés. Ha megértjük, hogy az extrém nárcisztikusok viselkedése honnan ered, akkor sokkal könnyebben lehet azt elvonatkoztatni saját maguktól.
Ha pedig tudjuk, hogy amit ők tesznek, mondanak tulajdonképpen nem rólunk szól, még akkor sem, ha a mondatban a mi nevünk szerepel, sokkal könnyebb megtartani magunkat a saját középpontunkban, egyensúlyi állapotunkban.
Milyen negatív szituációk fordulhatnak elő az ünnepek alatt?
Nézzünk meg tehát néhány olyan helyzetet, ami előfordulhat, ha extrém nárcisztikus emberrel töltjük az ünnepeket.
1. Irányítani és ellenőrizni mindent és mindenkit
Az extrém nárcisztikus emberek többsége egyben túlzottan kontrolláló is, lételemük a mikromenedzselés, a mindenbe beleszólás és hogy mindenkit utasítgassanak maguk körül.
Hitrendszerének alapját képezi, hogy mindent csak ő tud jól és senki más nem képes olyan tökéletesen csinálni a dolgokat, mint ő maga. Ha pedig valaki mégis csinál valamit, akkor jön a kritizálás-hullám.
„Ez így rossz, ezt nem így kellett volna, ezt amúgy kellett volna, nem tudsz te semmit jól csinálni, látod megmondtam, hogy még erre sem vagy képes…” stb. Közben persze folyamatosan lefoglalja mások energiáit, akár a tőle fél méterre lévő dolgokat is másoktól kéri, hogy hozzák oda neki, ami miatt joggal érezhetjük, hogy folyamatosan „ugráltatja” a körülötte lévő embereket. A segítségért pedig hálát ne várjunk, hiszen ez nála az alap, hogy mindenki úgy ugrál, ahogyan ő fütyül, kérdés és ellenkezés nélkül.
2. Kiborulás, balhézás
Az extrém nárcisztikus hisztijének kiváltó okát gyakran hirtelen nem is értjük. Általában azonban összefüggésben van egyrészt a kontrollal.
Vagyis ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt ő akarja, akkor jön a kiborulás. Már maga a kiborulás is tud nagyon szélsőséges lenni, az üvöltéssel kezdődően, a tányértörésen át akár fizikai bántalmazásba is torkollhat. Ami pedig e közben párhuzamosan, vagy utána történhet, az az „elszenvedő” fél hibáztatása. Amikor másvalakire akarja tolni a saját viselkedésének, reakciójának a felelősségét.
Másrészt, ami a balhézást kiválthatja nála, az a valódi érzelmi kötődésre, megnyílásra való képtelenség.
Mivel egy extrém nárcisztikus ember a saját érzelmi világával sincs tisztában – nemhogy másokéval -, ebből a szempontból halmozottan nehéz neki egy ünnepi, több napos összezártság a családdal. Hiszen itt sok időt töltenek együtt, nincs kifogás, hogy például munkába kell menni, aminek segítségével kiléphetne a számára kényelmetlen érzelmi helyzetekből. Egy ilyen több napos ünnep alatt nagy mértékben kerül a felszínre, hogy mennyire nem tudnak ők hosszú távon tekintettel lenni másokra, a mások érzéseire, igényeikre. Egy darabig próbálkoznak ezzel, viszont amikor betelik náluk a pohár (már nem bírják/akarják tovább ennek a tettetését), akkor robbannak. Kiborulás, balhé, hiszti, dühroham. A tehetetlenségük ezekben nyilvánul meg.
3. Érzelmi kiszipolyozás
Az extrém nárcisztikus emberek sokszor pióca módjára mások érzelmi energiájából élnek. Megkövetelik másoktól, hogy teljes figyelmükkel folyamatosan feléjük forduljanak, folyamatosan szóval tartják őket, folyamatosan használják az embereket maguk körül a saját töltődésükre. Ha pedig úgy érzik, hogy az utóbbi időben az adott ember ezt nem biztosította számukra (mert mondjuk fizikailag távol volt tőle), akkor az ünnepek alatt remek alkalomnak látják ennek „bepótlását”. Vagyis minden elmaradt kiszipolyozást be akarnak pótolni, be akarnak hozni.
Máris sejthetjük, hogy az „elszenvedő” félnél ennek mi lesz az eredménye: le lesz szívva az energiája, teljes mértékben figyelmen kívül lesz hagyva ő maga, hiszen mindennek az extrém nárcisztikus ember érzelmi energia-feltöltődéséről kell szólnia. Ha pedig az „elszenvedő” fél bátorkodna mások felé is fordítani a figyelméből és az érzelmi energiájából, akkor az extrém nárcisztikus családtag itt is bevetheti a fent már említett balhé/kiborulás/hisztizés kombót.
Annyi különbséggel, hogy a kísérő mondatok itt a lelkiismeretet kezdik el megtámadni: „Önző vagy fiam, hogy ennyit sem foglalkozol velem az évben!”, „Ennyit számítok én neked?”, „Mennyi mindent megtettem érted az életedben és te még erre sem vagy képes?” és társaik.
4. Most jól megmondom neked, hogy egyébként hogyan kellene élned
Az extrém nárcisztikus emberek ugye mindig jobban tudják. Hogy mit? Hát mindent – legalábbis szerintük. Ezért tehát, amikor az ünnepeket alatt végre több napot is együtt tölthetnek a családtagjaikkal folyamatosan, akkor úgy érzik, hogy itt a remek alakalom arra, hogy ők jól megmondják mindenkinek, hogy hogyan kellene élniük az életüket.
Kifejezetten érvényes ez, ha extrém nárcisztikus szülőkről van szó. Ők aztán ilyenkor szépen elmagyarázzák a már felnőtt gyerekeiknek is, hogy milyen rosszul élik az életüket tulajdonképpen és hogy hogyan kellene azt úgy élni, ahogyan az extrém nárcisztikus szülő szerint jó lenne. „Hiszen én csak jót akarok” – mondják ezek a szülők. Igen ám, de a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve ugyebár.
Ami pedig nem csak hogy kifejezetten hiányzik az ilyen „megmondásokból”, de ami miatt ez nagyon romboló is az „elszenvedő” félnek, az a mások igényeinek teljes figyelmen kívül hagyása.
Az extrém nárcisztikus szülő azt akarja ugyanis, hogy a felnőtt gyereke azt csinálja, amit ő maga csinálna – csakhogy a gyereke az nem az ő meghosszabbítása. Hanem egy külön individuum, külön gondolatokkal, külön nézetekkel, külön véleményekkel, külön szükségletekkel. Ezt a tényt azonban a legtöbb extrém nárcisztikus szülő nem is képes és nem is akarja figyelembe venni.
A cikk folytatását 12. 23-án olvashatjátok.
