A tündérmesékben a boszorkányról általában a negatív aspektus jut eszünkbe. Gonosz, csúf, nem támogatja a mesehőst, és valljuk be, ezért nem is szeretjük őt. Szinte alig akad, aki azonosulni szeretne egy-egy mesében a boszorkány szerepével. Az állatmesékben is léteznek kellemetlen alakok, de mégis mi előnyünk származhat belőlük? Miért hasznos a kellemetlenség?
Élt egyszer a faluban egy öreg bácsika, akinek volt egy szamara. A szamár is öreg volt, alig tudott már menni. Megkopott a szőre, a terheket sem bírta úgy, mint régen, és még egy bögöly is folyton csak csipkedte. De a bácsika minden nap elvitte a szomszéd faluba, onnan hordták a vizet.
Ahogy mentek át a falun, először egy néne szólalt meg:
– Szegény szamár, alig bír menni.
Aztán egy öblös hangú bácsika mondta oda:
– Ki látott már ilyet, egy ilyen öreg szamár még tud menni?
Aztán a falu leghangosabb asszonykája kiabált át a túloldalról:
– Legalább az a bögöly ne lenne körülötte, nem látja bácsi, hessegesse már el onnan!
Erre a bácsika a legnagyobb békével és nyugalommal megszólalt:
– Hagyják csak, az tartja mozgásban.
Szeretem ezt a nagyon rövid tanmesét. Amióta hallottam velem van. Rövid, csattanós és mégis mennyi üzenete van. Leginkább a bögöly szerepe fogott meg. Hogy tényleg mindenkinek van egy bögöly a hátán, ami mozgásban tartja. Gondolj csak az idegesítő szomszédra, aki miatt muszáj olyan lépéseket megtenned, amit amúgy nem tennél sosem. Vagy az idegesítő kolléganő, aki olyanokat szól be, hogy emiatt kénytelen vagy változni Te is. Vagy a forgalom zaja, ami annyira idegesít, hogy el kell költöznöd, és emiatt új emberekkel ismerkedsz meg.
Szeretünk csak a jóra gondolni, csak a kedves mesehősökkel azonosulni. Ám a mesékben kiemelten fontos egy-egy negatív szereplő cselekedete. Ugyanis ő mozgatja a mesét.
Képzeld el, milyen mese lenne az, amelyikben a mesehős csak úgy végigmegy az úton mindenféle nehézség nélkül. Elindul otthonról, és még csak a kardjával sem kell suhintania egyet sem, máris a királylány mellett találja magát a gyönyörű palotában. Nagyon rövid mese lenne, és hiányozna belőle valami nagyon fontos. Ezt a rövid tanmesét mikor először hallottam, szívembe zártam. Rengeteg felismerést adott, és sok kérdés a helyére került bennem általa.
Nem létezhet a világ bögöly nélkül. Nincs olyan életút, amelyben ne találkoznánk a gonosz boszorkánnyal. Viszont amit kezdünk vele, az a nem mindegy.
A bögöly az állatszimbolika szerint jelentéktelen, pimasz, kitartóan kellemetlenkedő, csökönyös, cinikusan engedetlen, torkos és bosszantó. Nem éppen a legjobb tulajdonságok ezek, így amikor találkozunk velük, a bőrünkön tapasztaljuk, azonnal cselekvésre késztetnek. Mozgásba lendítenek. Kénytelenek vagyunk változni, cselekedni. A bögöly irányváltoztatásra is kényszeríthet minket. Ha addig lustálkodtunk, bizony fel kell állni, és haladni kell az életben. Ha addig lassan mentünk, lehet, hogy gyorsítani kell. Vagy néha ki kell térnünk az útról, hogy megszabaduljunk tőle. Mivel ő is kitartó, nekünk is annak kell lenni. Beindít egyfajta áramlást az életünkben. Kimozdít a komfortzónánkból.
Ami idegesít, az mozgásra, változásra, változtatásra kényszerít.
Ha van olyan élethelyzet, ami piszkál és csipked, akkor gondolj arra, hogy ez éppen a te böglyöd. Ez az, amit most mozgásban tart.
Sokszor gondolok én is erre a mesére, és ha bögölyként tekintek az idegesítő helyzetre, akkor máris könnyebb túllendülni rajta, hiszen azonnal látom, hogy merre mozgat. Mire sarkall az adott helyzet, mit hozzak ki magamból, miben érdemes még fejlődni, mit tanít. És ha így nézem, nem akkora gond, amit elsőre annak látna az ember.
Viszont nagyon fontos, hogy megtartsuk azon képességünket, mellyel meg tudunk küzdeni a bögöllyel. Ha valaki hagyja magát, és nem zavarja el a böglyöt, akkor a társai is odarepülnek. És egy idő után már annyian lesznek, hogy cselekvőképtelenné válhatunk.
Ezért nagyon fontos képesség a nemet mondás, határaink tartása, mert ezek híján összeroskadunk a sok csipkelődés alatt. Ami nem az életünkbe való, azt hessegessük el bátran, kitartóan.
Lépjünk, haladjunk, mozduljunk előre, oldalra vagy hátra egyet, mindegy merre, csak vigyen a lendület.
