Pető Rita ugyan még nem 40-es nő, de tudásával, tapasztalatával úgy gondoltuk, nektek is meg kell ismerkednetek. Trénerként, mentorként a womagicen is olvashattok majd tőle cikkeket a jövőben, de ha szeretnétek, közvetlenül is együtt tudtok „dolgozni” vele. Ő az e heti Sikersztorink.
Az előbb érintőlegesen utaltam a korodra, ha nem baj, elárulom az olvasóknak. 29 vagy. Nekem mégis sokkal bölcsebbnek tűnsz a korodnál.
Az az igazság, hogy mindig másmennyinek érzem magam. Hol tényleg, mint egy ma született gyermek, aki épp most fedezi fel a világot, máskor meg, mintha már évezredek óta itt élnék és ősi titkok hordozója lennék. 😉 De valóban válaszolva a kérdésedre most január 14-én lettem 29 éves. 🙂
Trénerként, mentorként dolgozol. Én eddig azt hittem, hogy az egyik a testtel, a másik a lélekkel foglalkozik. Most akkor, hogy is van ez?
Nagyon jó kérdés. Ha egy szóval kéne megfogalmaznom, talán azt mondanám, hogy az élettel foglalkozom. De ez így túl tág és kissé klisé is. Igazából edző, táplálkozás tanácsadó, lelki coach, egészség és élet mentor a hivatásom.
A küldetésem viszont az, hogy az embereknek megmutassam, hogy bármire képesek, ha elég bátrak ahhoz, hogy önmaguk legyenek.
Megértetem velük a saját működésüket, akár, hogy vajon miért nem sikerült eddig egy diéta sem, vagy, hogy mitől van az, hogy úgy érzi, hogy őt senki nem érti meg, stb. Célom, hogy ráébresszem őket arra, hogy ott van bennünk is az erő és a szeretet, és, hogy hogyan is tudják ezt működtetni, lángra lobbantani. Megtanítom nekik másképp szemlélni saját magukat és a világot, hogy végül egyedül is képesek legyenek akár egészségesen, vagy, ahogy az egyik mentorom mondaná „100%-on élni”, azaz álarcok nélkül saját maguk lenni.
Mindig ezt szeretted volna csinálni?
Mindig is szerettem segíteni az embereknek. Gyerekkoromban is, anyukám elmesélése szerint, folyamatosan gondoskodtam a kisebbekről, de az iskolában is sokak számára lelkitámasz voltam. Akkor még persze nem fogalmazódott meg az bennem, hogy edző, coach vagy mentor szeretnék lenni. Egyszerűen csak úgy megtaláltak az emberek, és néha magam is meglepődtem, hogy honnan is jönnek bizonyos információk, amikkel valóban utat tudtam mutatni másoknak. A gimnáziumban versenyszerűen sportoltam, így ami biztos volt számomra, hogy sporttal szeretnék foglalkozni. Imádtam mozogni és persze most is elengedhetetlen része az életemnek.
Amikor sportolok, számomra megszűnik a világ és egy megmagyarázhatatlan flowba kerülök, tényleg mintha a fellegekben járnék. Na, ezt az érzést már akkor tudtam, hogy tovább szeretném adni mindenkinek.
Mert ezt éreznie kell másnak is, hiszen ez magával ragad, gyönyörű, felszabadító, mamorítóan hat és feltölt nagyon hosszú időre. Ilyenkor csak létezel és élvezed a jelent. Ez mindig is ott volt és van bennem és úgy gondoltam, ha bennem itt van, miért ne lehetne másban is ott. Aztán később rájöttem, hogy igazából ez ott van mindenkiben, csak nem biztos, hogy ez a sportolástól jön elő. Így később, amit már korábban is említettem, az lett a küldetésem, hogy felébresszem az emberekben azt a valamit, amitől ők is azt érzik, mint én a mozgástól és a zenétől. Az érzést, amikor felszabadul a lelked.
Kicsit elkalandoztam, mert teljesen be vagyok zsongva amikor erről beszélek. Szóval igazából ez az egész talált rám. A gimnáziumból kilépve az élet úgy hozta, hogy egyből dolgoznom kellett. Minden vágyam az volt, hogy a TF-re menjek és továbbtanuljak, de valamiből meg kellett élni, háttértámogatásom nem volt, így a vendéglátás mellett döntöttem. Belevetettem magam az éjszakázásba, a folytonos munkába és szórakozásba. Mindennek elmondható volt ez csak egészséges és tudatos életnek nem.
20 éves voltam, amikor a saját magam túlhajszolását követően a szervezetem kb. feladta. Akkor döbbentem rá, hogy én nem így akarom élni az életem.
Nem sportoltam, ami pedig eddig az életemet jelentette, nem figyeltem oda semmire, csak hedonista módon éltem. Úgy gondolom, hogy amikor az élet jelezni akar, hogy rossz irányba tartasz, vagy, hogy valaminek nem lesz jó vége, akkor olyan helyzeteket pakol elénk, amit vagy észreveszünk, vagy még mélyebbre kerülünk. Na, én lekerültem a legmélyére, olyan poklokat éltem át viszonylag fiatalon, amit ma már valóban erőforrásként tudok használni, és biztos vagyok benne, hogy ez is hozzájuttatott, ahhoz, hogy ma ennyi embernek támogatója tudjak lenni az életében. Rengeteget tanultam abból az időszakból és egy percét sem bántam meg. Akkor ott kellett lennem és tényleg imádtam vendéglátózni. Mostani fejjel úgy mondanám, hogy az az időszak volt az, amikor a saját életem kisinasa voltam. Rengeteg tanulás, tapasztalat és önmegértés van benne. És ugye a legmélyéről csak felfelé vezet az út…
Mindent magam mögött hagyva, a munkám, barátaim, akkori párom és életvitelemet is ráléptem a valódi küldetésem felé vezető utamra.
Ami szintén kalandos és tapasztalatokkal, tanulással, tanítással gazdag. De minden egyes pillanatát élvezem és kíváncsian nézek előre az előttem álló kalandokra is.
Az „összeomlásodhoz”, majd a főnixként történő ’újjászületésedhez, mit szólt a családod, a szüleid?
12 voltam, amikor elváltak a szüleim, így apukám sajnos nem nagyon vett részt az életemben, anyukámmal meg gyerekkoromban halálra idegesítettük egymást, így, amint lehetőségem adódot el is költöztem otthonról. Tizenéves voltam, amikor már saját magamról gondoskodtam és úgy gondoltam, hogy köszönöm, egyedül is megoldok mindent. Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy mennyivel jobb, ha vannak melletted olyanok, akik szeretnek és támogatnak, és, hogy együtt mennyivel könnyebb minden. Újra kezdtem megnyitni a szívemet. Anyukámmal, apukámmal és a testvéremmel is egyre jobb a kapcsolatom, és hiába sokszor nem voltak mellettem, tudom, hogy mindig számíthatok rájuk, tudom, hogy akkor ők is a legjobb tudásuk szerint cselekedtek, és ez hatalmas erőt ad az életemben. Tényleg elmondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert a saját életemet élem és tudom, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és akikre mindig számíthatok és támaszkodhatok.
Összességében, mitől más az, amit csinálsz, mit egy “általános” tréner?
Talán attól, hogy nem csak egy nézőpontból közelítem meg a dolgokat. Rengeteg mindent csináltam már, voltam bolti eladó, felszolgáló, pultos, csináltam rendezvényeket is, sőt dolgoztam virágkötőként is. Rengeteg mindent tanultam, számos sport OKJ képzést elvégeztem, és végül a TF-re is sikerült bekerülnöm, és sikeresen le is diplomáztam. Ezeken a helyeken rengeteg embert megismertem. Mindenki egyedi és kivételes volt. Egy és megismételhetetlen. Ezzel a szemüveggel szemlélem a hozzám fordulókat is. Személyre szabott megoldásokat nyújtok neki, hiszen mindenkiből csak egy van, és ez pont ettől olyan csodálatos.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Igazából pont ezt, amit az előbb említettem. Hogy folyamatos újdonság vesz körül. Végtelen kíváncsiság van bennem az emberek, lelkek felé, és ez motivál, hajt előre és lendületet ad. És látni az örömöt az arcukon, és végigkísérni a fejlődésüket, a felismeréseket akár testi, vagy lelki dologról is legyen szó. Leírhatatlan. És ennek én mind részese lehetek. Ezt szeretem a legjobban.
Mivel motiválod a klienseidet?
Azt mondják, hogy a motiváció belülről fakad. Senkire nem tudom ráerőszakolni, hogy már pedig változtasson, és nem is szeretném. De úgy gondolom, hogy aki megkeres, benne már megszületett a vágy, hogy változtatni szeretne. És itt jövök én a képbe, aki megmutatja neki azt a megannyi lehetőséget, ami benne lakozik. Így már ő is egyre jobban kíváncsi lesz saját magára, ami elég löketet tud adni egy életen át. Ha sportról beszélünk vagy életmódról, akkor saját magammal is tudom őket motiválni. Legalábbis az elmondásuk szerint.
Úgy gondolom, hogy csak azt tudom átadni, ami bennem is ott van, vagyis ha látják, hogy én is meg tudom csinálni, és én is egészségesen táplálkozom, akkor sokkal jobban elhiszik magukról is, hogy ők is képesek rá.
Nekem ez nem kényszer, hanem szívből és szeretettel mozgok, és örömmel eszem tápláló ételeket, mert tudom, hogy az jót tesz nekem. Ezt a szemléletmódot sajátítják el ők is, amivel folyamatosan motiválni tudják magukat. És persze azt is megmutatom nekik, hogy én is ember vagyok, itt élek a Földön, az anyagi világban és nem tudok ellenállni anyukám süteményeinek. Így látják azt is, hogy én sem vagyok tökéletes és, hogy én sem tudok azonnal mindent megcsinálni. Nekem is ugyanúgy gyakorolni kell, és nekem is nehéz ellenállni bizonyos dolgoknak. De pont ez a szépsége az egésznek. Úgy szemlélni az életet, hogy ne csak éljünk, hanem valóban megéljük azt. Szívvel, lélekkel, olykor finom sütifalatokkal. Egyszóval, magammal motiválom őket, de csak az elején. Hiszen később már saját magukból merítik ezt.
Hogyan tovább? Van, még mit tanulni, fejlődni?
Persze, hogy van. Folyamatos tanulás és fejlődés az élet. Tapasztalni, tanulni, fejlődni jöttünk ide. Tudom, hogy rengeteg kaland vár még rám. Biztosan csalódás és fájdalom is fog érni, hibázni is fogok, de ezek a tapasztalások csak arra szolgálnak, hogy általuk még közelebb kerüljünk saját magunkhoz. A jövőbeni terveimről most csak annyit árulok el, hogy hamarosan megnyitom a saját testi-lelki stúdiómat, ahol szépül a test és ragyog a lélek. 🙂