Amikor szerelmes leszel valakibe, ösztöneid vonzanak hozzá. Megszerezni, egyesülni, leszakítani az almát. Beleszerelmesedsz, de nem szeretsz bele. Mert igazán szeretni valakit nem csak erényeivel és előnyeivel kell, hanem hiányosságaival és gyengeségeivel együtt.
A felfokozott szerelemben elveszíted józan ítélőképességedet, ami eleinte végtelen magasságokba repít. Amikor egyesülsz vele, megéled a teljességet, ösztöneid kielégülnek. Valami mégis hiányozni fog. A mély, lelki kapcsolódás, amelyben megtapasztalhatod a biztonságot, az elfogadást, a tiszta szeretetet. A boldog kapcsolatban megélt egyesülés megadja ezt is neked. A testben és lélekben való feloldódást. A teljességet.
Miért adnád hát fel ezt egy újabb trófea megszerzéséért? Kit akarsz még szögre akasztani?
Légy tudatos arra, miért ragadott el az újdonság varázsa, miért akarod másutt megtalálni, amit keresel? Mit keresel valójában?
Ha nincs meg jelenlegi kapcsolatodban, miért vagy még benne?
Ha megvan, melyik én-részed kívánkozik el?
Tiszteled-e annyira a kapcsolatotokat és a másikat, hogy megteszed azt az erőfeszítést, hogy ezt a hiányt, kíváncsiságot vagy bármi is legyen az, a jelenlegi kapcsolatodban keresed és találod meg?
Szeress bele a Társadba újra és újra. Ha valóban ő a Társad, akkor ő is meg tudja adni számodra, amiért máshol kopogtatsz.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach – www.denesevi.hu
